4. fejezet

-Mit csináljunk?-kérdezte Demi. Ez volt az utolsó mondat,amit hallottam....
Arra ébredtem,hogy elzsibbadt minden tagom. Egy sötét helyen találtam magam,hozzábilincselve egy rúdhoz.
-D. mi folyik itt?-kérdeztem ijedten
-Nem tudom,de nézd! Travis elájult-bökött az orrával T.-re. (Demi is ki volt bilincselve..)
-Mi történt?!-kérdeztem zavarodottan...
-Mi történt?!-jött egy cinikusan nyávogó hang mögülünk. Olyan erősen voltunk kikötözve,hogy nem tudtunk megfordulni. Mikor hajlandó volt elénk állni,egy szőke lányt pillantottunk meg. Különös volt,mintha valami őskori filmből lépett volna elő...

-Clarie!-esett ki Travis szeme,mikor meglátta az amúgy számomra teljesen ismeretlen lányt

-És Joseph-sétált be egy vörös hajú férfi. Magas volt és jóképű,de ő is olyan....réginek tűnt,mint Clarie

-Ti meg kik vagytok?!-kérdeztem..komolyan... ma csak kérdezni tudok !?

-Oh,engedje meg,hogy bemutatkozzam-vette tisztelettudóra a stílust a férfi- Joseph vagyok,de a barátja csak drogbárónak hív-mosolygott,majd rám kacsintott,ekkor a szőkeség arrébb lökte Josephet

-Clarie vagyok,ennek a semmirekellőnek a testvére. Azért vagyunk itt,hogy vámpírrá változtassunk titeket-közölte egyszerűen...Vámpírok?! Azok csak a filmekben léteznek. Heló! Üdv a Földön 1100-as évekből idepottyant idegen: Drakula ideje lejárt

-Vámpírok nem léteznek-nevetett D.

-Nem?-kérdezte Clarie majd beleharapott Travis nyakába,aki felkiáltott..Ennek következtében Demivel mi is felkiáltottunk

-Ne nyávogjatok, picsák!-nézett vissza ránk,a szája pedig tiszta vér volt...T. vére.. 

Nem volt időnk ezen gondolkodni,hisz Clarie eltörte Travis nyakát,aki meghalt.....

Közben Klaus kinyitotta a bilincset és megnyugtatott minket Demivel,hogy semmi baja nem esik Travisnek. Semmi baja?! Most ölték meg!
-Mire volt ez jó?-kérdeztem,miközben D.-vel összeölelkezve sírtunk. Nem kaptunk választ,hisz a testvérpár kisétált és ránk zárták az ajtót. Abban a pillanatban odarohantam T.-hez,rádőltem és sírtam

-Minden rendben lesz- vigasztalt sírva Demi

-Mi van!?-kérdeztem zokogva-Most ölték meg a legjobb barátomat!

-Tuti boszorkány-hallottunk egy hangot kintről

-Lehetetlen! Ő is kiválasztott- ez bizonyára Joseph volt

-Mondom,hogy boszorkány. Akkor viszont nem lehet átváltoztatni!-akadékoskodott feltehetően Clarie

-Akkor engedjük el-mondta Joseph,majd szinte kirántotta a vasajtót a tokjából (?) és a karjánál fogva megragadta Demit

-Nézz a szemembe!-kiabálta le Joseph D.-t. Mikor a lány megtette amit parancsoltak, J. mélyen a szemébe nézett- Elmenekülsz innen és nem fogsz emlékezni arra,hogy mi történt,sem arra,hogy itt voltál!-mondta,majd Demi nyugodtan elsétált. Olyan volt,mint akit most hipnotizáltak

-Demi!-ordítottam vagy ezerszer a lány nevét,amíg láttam,de nem reagált...

-Kár a gőzért kislány-mondta Clarie-most már csak te vagy,meg a hulla-bökött Travisre-aki nem sokáig marad hulla

-Miről beszélsz?!-lettem ideges

-Arról,hogy mikor felkel,szépen iszik a véredből-ragadta meg a karomat-és átváltozik vámpírrá. Utána szépen eltöröm a nyakadat,amitől meghalsz...majd mikor felkelsz,vért iszol és Tadamm! Te is vámpír vagy-nézett ördögien

-Testvérem,abba nem gondoltál bele,hogy egy embert hagytál most elsétálni-mondta teljesen higgadtan Joseph

-Akkor menj utána!-parancsolt a szöszi,J. pedig már itt se volt és Clarie is kisétált. Egyedül maradtam,a halott legjobb barátommal,aki most lesz vámpír (??) és csak azon kattogott az agyam,hogy ki kell innen jutnom.. kinéztem a vasajtó rácsos ablakán: senkit sem láttam. Gondoltam egy próbát megér,hogy kinyissam az ajtót,hátha sikerül. Össze is jött,azok a bénák csak becsukták,nem pedig bezárták az ajtót. Gyorsan végigmentem a folyosón..úgy sétáltam,mintha tudnám mi merre van. Épp azon gondolkodtam,hogy most merre,hisz két lehetőségem is volt,mikor valaki hátulról befogta a számat

-Idefigyelj!-jött mögülem Joseph hangja.- Hagytam elmenekülni a barátnődet. Menj te is,Clarie most elhagyta a házat. Kinn lesz egy motor. A kulcs a helyén lesz. Menj el vele amilyen messze csak tudsz! A barátod már menthetetlen,de kinevelem és ha jobb állapotban lesz visszamegy hozzád!Most pedig menj!-mondta,majd ellökött. Egy pillanatra hátrafordultam,csak hogy megköszönjek mindent, de J. intett,így hát hallgattam rá és kifutottam a házból,egyenesen a kertbe. Joseph nem hazudott,tényleg ott állt egy aranyos motor

Nem volt más választásom,ráültem. Mivel tesómmal kiskoromban motoroztunk,megpróbáltam visszaemlékezni mi,hogy volt. A fék,a gáz és a többi...körülbelül 5 percbe telt kisilabizálni mindent,utána gyorsan elindultam,és akkora sebességgel mentem,amekkorával csak engedett a masina. Út közben megláttam Demit  az utcán. Teljesen nyugodtan sétált,mintha mi sem történt volna. Abban a pillanatban jutott eszemben,hogy elférne mögöttem,ezért lefékeztem.

-D,szállj fel!-kiáltottam

-Te,hogy kerülsz ide?És én?!-kezdett el gondolkodni

-Mindent elmondok,csak gyere fel mögém!-mutattam a motorra,mire felszállt.

-Te tudsz vezetni motort?-aggodalmaskodott

-Persze-mondtam,majd elindultunk. 

Mivel amúgy is el voltunk tévedve,azt se tudtam hol vagyok. Egy biztos volt: Maximum fél óránk van,hisz a benzin eléggé fogyóban volt...Ráadásul kezdett sötétedni,ami még inkább hátráltatott a hazajutásban. Úgy negyed óra múlva-mikor már korom sötét lett-leálltam az út szélén

-Most miért álltunk meg?-kérdezte Demi,miközben leszállt a motorról

-Sötét van,így nem találunk haza-magyaráztam

-És akkor mi lesz?!Itt töltjük az éjszakát az erdő szélén??De..koszosak leszünk..-kezdett el hisztizni

-Nagyobb problémánk is van annál,mint hogy mi lesz a csicsás szőke hajaddal-ordítottam

-Mégis milyen problémánk lenne!? 

-Az,hogy nemrég elfogott minket két vámpír!Travis ott maradt és azt se tudjuk mi van vele!De te erre nyilván nem emlékszel mert hipnotizáltak,vagy mit tudom én-mondtam sírva,majd mivel még a hátizsákom megvolt,elkezdtem leszedni a sminkem,és levenni a parókát

-Te meg miről beszélsz?!Az oké,hogy Travis kokainozik,de hogy te is...-nézett rám lesajnálóan

-Gondoltam,hogy nem hiszel nekem.De teljesen mindegy én tudom,hogy igaz és ennyi

-Te mindig leszartad mi van a többiekkel. Kivéve T.-t. Ha ő jól van meg te,azután én mindig mindegy voltam

-Remélem ezt nem gondoltad komolyan-kezdtem el jobban sírni

-Dehogynem!Mindenkit leszarsz,amíg a kis életed rendben van!.-mondta,majd ő is elkezdett könnyezni

-Persze,biztos!-mondtam idegesen.-Azért voltam ott melletted,mikor meghalt a kisöcséd,azért pátyolgattalak egész múlt tanévben,mikor állításod szerint T. dobott téged,mikor nem is jártatok,azért vesztem össze a bátyámmal a te javadra!Én idióta védtelek téged Nathannal szemben.Sose fog nekem megbocsájtani.Már bánom,hogy melléd álltam!-akadtam ki teljesen

Ezután Demi nem mondott semmit,csak elsétált......

3. fejezet

Ott álltunk Demivel az úttest szélén,ledermedve..
-Mit csináljunk?-nézett rám kétségbeesetten
-Mondjuk telefonálhatnánk-emeltem fel a telefonomat és csörgettem Nathant
-Na,valami?-türelmetlenkedett
-Nincs térerő-lógattam az orrom
-Akkor sétálnunk kell. Nézd..még csak két óra..Ha lassan sétálunk is hazaérünk éjfélre
-Hát ennek nagyon tudok örülni-tettettem lelkesedést,majd elindultunk
-Durva volt a veszekedés-hozta fel az autóban történteket D.
-Nem tudom mit mondjak erre-válaszoltam egyszerűen
-Meg kéne beszélnetek ezt Damonnel
-Mit kell azon megbeszélni,hogy lerázza a legjobb barátomat,aztán az út szélén hagy?!-egyszerűsítettem le a dolgokat.
-Egy éve együtt vagytok,csak túljuttok ezen is..
-Egy éve együtt vagyunk és minden áldott napot végigvitáztunk-néztem rá komolyan
-Ezzel azt akarod mondani,hogy nem szereted?
-Nem. Csak már olyan.....átlagos az egész..Nem történt semmi új az elmúlt........8 hónapban-mondtam egykedvűen
-Talán ha lef..-kezdte el a mondatot,de félbeszakítottam
-Nem!Kizárt!-szögeztem le
-Ennyire szűz akarsz maradni?-döbbent le
-Nem,csak nem vele akarom elveszteni
-Akkor mégse szereted annyira-próbálta értelmezni a dolgokat
-D. ,hagyjuk-legyintettem-Inkább stoppoljunk,nem?
-De egy árva lélek se jár erre.Fölöslegesen nem nyújtom ki a kezem
-Hé-mutattam előre-Ott egy kamionos
-Kezdjünk el integetni-mondta,majd elkezdett ugrálni,hadonászni és ordibálni. Követtem a példáját és bár idiótán nézhettünk ki,mindent megtettünk,hogy megállíthassuk a kamiont.
-Kapd be!-mutatott be Demi a sofőrnek,mikor az nevetve elhajtott mellettünk
-Most komolyan....mi a szart fogunk csinálni?!-ültem le idegesen a földre
-Nem tudom.De hé,te hercegnő vagy..nincs valami csip benned?Azzal lenyomoznának
-Ne legyél hülye.Azt gondolják,hogy a suliba vagyok-nevettem el magam
-Akkor meg mit tudom én. Aludjunk!
-Valaki alvást emlegetett?-jött a hátunk mögül egy elég férfias hang. Először megijedtem,aztán rögtön tudtam ki az
-Travis-ugrottam a nyakába és szorosan átöleltem

-Te mit keresel itt?-kérdezte mosolyogva Demi
-Én ecstasyt. És ti?-nevetett
-A hazautat-mondtuk D.-vel egyszerre
-Hogy kerültök ti ide?-értetlenkedett T.
-Damon kirakott minket-zártam rövidre.
-Mi!?-idegeskedett-Oké akkor most elmegyek a Báróhoz,utána pedig visszajövök ide,és együtt hazamegyünk.Maradjatok itt!-szögezte le,majd elindult be az erdőbe(?)
-Mit fogunk csinálni,amíg várjuk?-kérdeztem
-Nem tudom,de remélem siet-türelmetlenkedett már most Demi
-Addig énekelhetnénk-mosolyogtam
-Felejtsd el-intett le,majd bedugta a fülest a fülébe és elkezdett zenét hallgatni. Átvettem a fél fülest és együtt zenéztünk. Épp Bruno Mars It will rain című száma szólt,amit el is kezdtem énekelni.
Ezután sorra jöttek az új előadók;Christina Aguilera,Beyonce,Britney Speares,Lana Del Rey....teltek-múltak az órák,de Travis sehol sem volt
-Hol van T.?-lettem ideges
-Nem tudom,de zuhog az eső-nézett az égre Demi.Gyorsan felkeltünk és beszaladtunk mélyen az erdőbe. Korom sötét volt,semmit sem láttunk,vagy hallottunk. Egymás kezét szorítva álltunk a fák közt,tanácstalanul
-Mit csináljunk?-kérdezte Demi. Ez volt az utolsó,amit hallottam.........

2. fejezet

Elég érdekesen készült el ez a rész. Először Leon nem is csinált semmit,aztán véletlenül kitöröltem a kész vázlatot,ezért újra kellett írnom az egészet. Hogy mit tett Leon?Olvassátok el a 2. fejezetet és kiderül (:



Reggel eléggé fáradtan ébredtem. És,hogy ennek mi az oka?Az,hogy gyakorlatilag a laptopon aludtam. Úgy látszik egész éjjel fenn voltam és énekeltem. Az igazat megvallva aludtam volna tovább is,de megcsörrent a telefonom
Nathan:Kinyitnád az ablakot végre?!?!?! már 80 sms-t küldtem.. ._.
Amint megláttam ezt az üzenetet, felpattantam és az ablakhoz futottam. Drága bátyám ott csimpaszkodott a párkányon és nem volt túl boldog. Kinyitottam az ablakot,és behúztam
-Bocsi,annyira ki voltam dőlve-mentegetőztem
-Semmi baj,csak fogd már be. Felébrednek a gorilláink-mondta,majd halkan becsukta az új bejárati ajtaját.
-Hány óra van?-kérdeztem és közben egy faliórát kerestem. Hiába bámészkodtam,nem találtam
-10-válaszolta egyszerűen
-10?!-kiáltottam fel,majd kifutottam az ajtón. Leon eléggé megijedt,ahogy a többi tacskó is,rögtön utánam futottak,de nem zavartattam magam.Amikor az ajtóhoz értem,megálltam de sajnos a testőrök nem tudtak gyorsan fékezni,majdnem nekem futottak
-Elnézést-mondták szinkronban
-Semmi gond.-legyintettem- Most átöltözök bikinibe és lemegyek a medencébe úszni. Utána felveszem a nacimat és a felsőmet és futni fogok. Ha akartok,követtek-hadartam el,majd bementem a szobámba és megmosakodtam. Ezután felvettem az Anglia-zászlós bikinimet és már kész is voltam. Lerohantam a lépcsőn, majd át a konyhán.
-Hova futsz?-kérdezte anya,mikor már majdnem kiléptem az ajtón
-Úszni-intettem,majd kisiettem az udvarra. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem még gyorsabban sprintelni,majd mikor a medencéhez értem ledobtam minden cuccot a földre és fejest ugrottam
-Áááá-kiáltotta el magát Leon,majd belezuhant a vízbe
-Te is akarsz úszni?-kérdeztem nevetve
-Ha kegyed nem száguldott volna 1000 km/órával,akkor most nem lennék vizes-zsörtölődött
-Elolvadsz egy kis víztől?Vagy várj...tudom már! Sellő leszel. Hableány-nevettem el magam
-Mit mondtál?-kérdezte gonoszul,majd elkezdett közelíteni.
-Semmit,izé-túrtam a hajamba,majd elkezdtem távolodni,de utánam úszott. Úgy nézhettünk ki,mint az idióták. Igaz,hogy óriási a medence,de körbe-körbe úszni 10 percen át...
-Nem kapsz el-nyújtottam ki a nyelvem,majd kimásztam a vízből. Ő épp a medence másik oldalán pihent. Szerencsém volt,hisz így fel tudtam venni a pólómat és a nadrágomat. A felöltözés után elkezdtem szaladni  olyan gyorsan,mint még soha. A végén már úgy elvesztem az erdőrengetegben,hogy azt se tudtam merre fussak.Gondoltam egyet és megfordultam. Leon sehol nem volt. Kezdtem kicsit bepánikolni. Megfordult a fejemben,hogy talán itt halok meg étlen-szomjan,hisz nem fognak megtalálni.
Már majdnem elindultam,hogy megkeressem a házunkat,mikor valaki hirtelen lerántott a földre. Leon volt az
-Elkaptalak-mosolygott,közben pedig rajtam feküdt.
-Na majd legközelebb én győzök. Amúgy is..hercegnő vagyok,hagynod kéne,hogy legyőzzelek-mondtam kissé nagyképűen
-Aha,aha persze-bólogatott,majd egyre-egyre közelebb hajolt,végül pedig megcsókolt (?!?!?!)
-Mi a..-akadtam ki,majd lelöktem magamról és elindultam visszafele. Nem is érdekelt,hogy a házunk fele megyek-e,vagy nem
-Sajnálom kisasszony.-szabadkozott-Egyébként a ház a másik irányban van-jegyezte meg
 Visszafordultam és a másik irányba elkezdtem futni. Úgy öt perc múlva megpillantottam a medencét. Felvettem a cipőmet és bementem a házba. Teljesen üres volt
-Apuék most mentek el és te el sem köszöntél-oltott le teleszájjal a bátyám
-Rohadtul nem érdekel-forgattam a szemeimet,majd továbbmentem
-Tiszta levél vagy,mi történt?!-kiabált utánam
-Nina-rontott be a házba Leon
-Öcsém,há' ki ne tépd az ajtóót-kiáltotta le a testőrömet parasztosan Nathan
-Nina,várj már-szólt ismét Leon,majd visszahúzott
-Ne érj hozzám-mondtam,majd elengedett-Rám se nézz. Sőt..Bill-t akarom-szögeztem le,mint egy négyéves. Ekkor Bill ott termett. Leon kissé csalódottan nézett,de elfogadta amit mondtam és ott hagyott minket. Már majdnem felértem a szobámba,de N. utánam szaladt
-Mi történt?-kérdezte
-Hozd ide nekem Demit-mondtam,majd átöleltem
-Oké-mondta értetlenül-Addig fürödj meg és öltözz át. Készíttetek valamit a szakácsokkal
-Rendben-sóhajtottam,majd bementem a szobámba. Vettem egy meleg fürdőt,majd felöltöztem. Egy fekete csőnadrágot és egy Fashion feliratú bő pólót húztam magamra. Ezután lementem az étkezőbe
-Ú,amerikai palacsinta-csillant fel a szemem. Rögtön levágódtam a székre és elkezdtem enni
-Demi 5 perc múlva itt van-nézett fel a telefonjából Nathan
-Köszönöm-mondtam teleszájjal. (Egy hercegnő sem mindig angyal)
-Hé öcsi-próbálta leszólítani a drága,tisztelettudó bátyám Billt. Ő épp háttal állt nekünk,ezért nem figyelt. Nathan megpróbált fütyülni,de az se jött be.A végére megjött az esze.Felállt és elordította magát: ,,GORILLA". Na erre már megfordult Bill és-bár kissé zabosan-végre figyelt
-Igen,Nathan?-kérdezte a GORILLA
-Elmenné'?-kérdezte ,,udvariasan"
-Nem megyek messze-szögezte le Bill,majd bement a szakácsokhoz
-Bulit kéne rendezni a pincébe-suttogta a bátyám
-Ma Travishez megyek-mondtam
-Akkor beszélek vele-kacsintott,majd felment a szobájába,mivel megérkezett Demi.Eléggé utálják már egy ideje valamiért egymást,de nem hajlandóak elmondani a gyűlölet okát.
-D.-mosolyogtam,majd megöleltem
-Szia Nina-köszöntött,majd leült-Mi a gond?-kérdezte,én pedig elmondtam neki a reggel történteket
-És ennyi-sóhajtottam a mondandóm végén.
-Azta-fogta a fejét Demi.-És most mi lesz?
-Nem tudom.Egy a biztos: ma elmegyek beiratkozni,aztán pedig a rendelőbe.
-Mennyi időd van?
-Nos....1-re kell mennem a suliba.De lehet,hogy ma kihagyom a rendelőt.
-Hogy érted,hogy kihagyod?-vágott grimaszt
-Nincs kedvem ma bemenni.
-És mit mondasz a dokinak?És a szüleiddel mi lesz?
-Nyugi D. A doki egy kis tacskó,már vagy 20-szor egyedül hagytam és sose szólt anyuéknak. A szüleim most amúgy is elutaztak,szóval gond megoldva-mosolyogtam
-Na Nina-jött be hozzánk boldogan Nathan,majd lefagyott az arcáról a vigyor-És Demi. Ma este buli?
-Muszáj?-nyávogtam-már tök rég voltam kettesben Travissel
-De te nem Iannal...-kezdte el a mondatát a bátyám
-De-szakítottam félbe
-Ezt te nem értheted-forgatta a szemét Demi
-Ja,én semmit se értek mi?!Gyökér-grimaszolt a bátyám,majd kisétált az ajtón
-De komolyan...mi történt köztetek?
-Nincs kedvem beszélni róla-jelentette ki D.-Ian tudja,hogy ma Travissel leszel?
-Igen,bár nincs oda meg vissza tőle.
-Megértem-nevetett halványan
-Mert?
-Hát ti ketten..
-Régen volt
-És két hete,mikor...-kezdte D.
-De nem jelentett semmit-emeltem fel én is a hangom
-Pedig megtörtént. Ki is kezdeményezte?!
-Mért nem tudsz leszállni erről a témáról?Mintha te angyal lennél
-Már te is ellenem vagy?
-Nem vagyok senki ellen és valószínűleg nem is beszélnék így,ha tudnám mi van közted és a bátyám között!-mikor N. meghallotta,hogy emlegetem rögtön bejött
-Mi folyik itt?-fagyott le
-Mondjuk el a húgodnak-fordult Nathan felé Demi
-NEM!-üvöltött
-Ó bezzeg én mindent mondjak el,mi?!-vágtam közbe
-Gyerekek,mi folyik itt?-jött be aggódva Mary
-Semmi-próbált lehiggadni a testvérem,ami nem akart neki sikerülni
-Gyerekek nyugodjatok meg. Tudjátok,hogy nekem mindent elmondhattok-nyugtatgatott minket Mary és leültetett a helyünkre. Egyébként nem hazudik. Ő az egyetlen a házban,aki tud a folytonos éjszakai kijárásunkról. Egyszer sem árult el minket,sőt fedezett,mikor esélyünk lett volna a lebukásra.
-Kisasszony-jött be Leon
-Mi van?-kérdeztem cseppet sem udvariasan
-Most telefonáltak az iskolából. A beiratkozás időpontja nem egy óra,hanem tizenegy.
-Akkor már csak fél órám van készülődni!-néztem az órára majd ,mint akit kilőttek úgy rohantam fel az emeletre. Demi rögtön utánam rohant
-Fél óra alatt simán elkészülsz,megoldjuk.Ne idegeskedj,tudod,hogy 10 perc a rekordunk.
-Tudom,tudom de mit vegyek fel?!-kapkodtam még mindig
-Elég.-állított le.- te menj és sminkelj,mosakodj meg. Addig kikészítek neked valami ruhát,oké?
-Jóó-mondtam,és besiettem a fürdőbe. Lemértem és ,,csak" 20 perc kellett a sminkemhez. Az idegességtől remegett a kezem és egyszerűen nem bírtam koncentrálni. Ezerszer kellett újrakezdenem de a végén elégedett voltam azzal,amit látok.
-Gyere,már!-üvöltött D.- A kocsiba tettem a cuccod.
-HOVA?!-üvöltöttem
-Nincs időd itthon átöltözni,futás!-mondta,majd megölelt,én pedig lefutottam a BMW-hez. A sofőr már bent ült a kocsiban
-Indulhatunk,kisasszony?-kérdezte
-Persze,persze-legyintettem,majd megnéztem mit készített ki nekem D. Egy tigrises póló,egy rövidnadrág és egy csizma volt a mai öltözékem. Jobb,mint a semmi az biztos.
Épp,hogy felkapkodtam magamra a ruhákat,mikor leparkolt a BMW
-Sok sikert!-köszönt el a sofőr
-Köszönöm szépen!-mosolyogtam,majd kiszálltam.
Az épület,ami előtt álltam óriási volt. Kissé meg is ijedtem,de félelemnek helye itt nem volt. Vettem egy mély levegőt és beléptem az ajtón. A váróteremben már ültek vagy harmincan. Megpillantottam egy üres széket,így le is huppantam. Miután kényelembe helyeztem magam,körülnéztem. Elég érdekes alakokat láttam. Volt köztük rocker, hippi, emo...és volt olyan is,akiről nem tudtam megállapítani milyen kategóriába is tartozik. A srác elég érdekes látvány volt. Khakizöld nadrágot viselt, a deszkáscipőjére rá volt rajzolva a DC jel,míg a cipő sarkán a Deichman logója virított. Rózsaszín világítós extravastag övét nem igen takarta el az amúgy citromsárga pólója,amin Csőrike volt. Mindehhez felvett egy biztonsági kalapot. Nem volt sok időm a fintorgásra,mivel leült mellém egy fiú
-Szia,Andy vagyok.-mutatkozott be mosolyogva
-Szia,én meg Christina-A srácnak fekete hosszú haja volt és gyönyörű barna szeme. Minden fekete volt rajta,látszott rajta,hogy rocker.

-Milyen szakra jöttél?-érdeklődött

-Ének,rajz-mosolyogtam-Te?

-Én is.-mondta-Tudsz valamilyen hangszeren játszani?

-Aha,gitáron meg zongorán tudok. Te?

-Én is pont ezen a kettőn-mosolygott

-CHRISTINA GRIMMIE-szólt egy elég ijesztő hang a hangosból

-Én a helyedbe nem mennék be-mondta Andy,mikor már felkeltem a székből-Elég félelmetes volt a nő hangja

-Ha nem jövök vissza elrendezed a temetésemet? Szeretném,ha az AC/DC eljátszaná a Back in Black-t-mosolyogtam

-Azt elintézem-mondta magabiztosan,én pedig bementem a rettegett irodába. A lábam remegett,izzadtam és alig tudtam levegőt....nem! Csak viccelek...nem féltem!

-JÓ NAPOT KÍVÁNOK-üvöltött a körülbelül 90-100 éves öregasszony-IRATOKAT!

-Tessék-adtam oda kicsit félve,ő pedig szabályosan kirántotta a kezemből a személyit. 

-MOST PEDIG KÉREM MONDJA EL,MILYEN SZAKRA JELENTKEZNE-üvöltött még hangosabban

-Ének,tánc-mondtam félve,és hátrébb léptem egy lépést.

-RENDBEN VAN. FÁRADJON A 17-ES TEREMBE-ordított tovább

-Oké,köszönöm-mondtam már tényleg remegve és kimentem az ajtón.

-ANDI BIERSACK-hallatszott a hangosból

-Hé-állítottam meg Andy-t.-Mielőtt bemennél,azt tudnod kell,hogy benn is ennyire fog üvölteni

-Úr isten!Kössz-ijedt meg,majd lassan (tényleg nagyon lassan) besétált,én pedig megpróbáltam megkeresni a 17-es termet. Bolyongtam és bolyongtam az óriási épületben, az ajtók tábláit bámulva de sehogy sem akadt az utamba az a bizonyos terem. 

-Szia. Te is a 17-est keresed?-jött oda hozzám egy fekete hajú lány

-Szia-mosolyogtam-igen

-Selena vagyok-mutatkozott be

-Én pedig Christina-mosolyogtam

-Jaj de jó,hogy nem vagyok egyedül-ugrott a nyakunkba egy szőke csajszi- Taylor vagyok,én is a 17. emeletet keresem

-Akarod mondani termet?!-nézett furcsán Selena

-Ja,de mindegy is. Legalább szereztem barátokat

-Vagy nem-jegyeztem meg halkan,mire Selena elnevette magát

-Nem szerettek?!Okcsá-vágta be a flegmát,majd megfordult és elviharzott...jobban mondva elviharzott volna,ha nem ment volna neki a nyitott ablaknak

-Jól vagy?-szaladtunk oda hozzá

-Nem kell a segítségetek-mondta bandzsítva (nyilván a szédüléstől) majd óvatos léptekkel tovább állt.

-Szerinted ő van 17?-kérdezte Selena

-Úgy érted 17 emelet?-kérdeztem vissza,mire elnevettük magunkat.

-Elnézést lányok-jött oda hozzánk egy férfi-Hallom a 17-es emeletet keresitek,ami egyébként terem

-Nem mi mondtuk,hogy terem-mondtam

-Akkor nyilván az a beszívott lány-mutatott Taylorla-Adam Sandler vagyok,a művészettörténelem tanár-mutatkozott be

-Menjetek végig ezen a folyosón-mutatott maga mögé-és a legutolsó terem lesz a 17-es-mondta,majd továbbállt. Hallgattunk a tanár úrra és mint kiderült igaza volt. Bekopogtunk az ajtón majd besétáltunk

-Üljetek le-invitált egy kedves nő-még várunk pár emberre,de utána hozzá is látunk a megbeszéléshez-mondta,mi pedig leültünk. Nem telt bele 5 percbe,befutott Andy és még pár hasonló stílusú ember,majd az előző nő átvette a szót

-Sziasztok,én Jennifer Love Hewitt vagyok. Én leszek az úgymond osztályfőnökötök. Ezt a csoportot tekintsétek úgy,mint egy osztályt. Egy azon órákra fogtok járni,nyilván az órarendetek is ugyanaz

-Az órarendetek pedig itt van-mutatott a vastag papírkötetre a kezében- vegyetek le egyet és adjátok tovább.

 -Mint kiderült a kurzus nem 3,hanem hat hetes lesz,ami 42 napot jelent. Természetesen szombatonként és vasárnaponként békén hagyunk titeket-mosolygott-Ahogy a lapon láthatjátok,nem egyszer lesz lyukas órátok. Ezalatt az idő alatt elhagyhatjátok az iskola területét,illetve hétfőn és kedden nem is kell bejönni,ha nem szeretnétek,hisz az első óra rögtön lyukas. Nyilván elgondolkodtatok,hogy mért van például néptánc,illetve hip-hop órátok. Ez azért,mert nyilván a karrierépítés miatt vagytok itt,ezért nem árt a hip-hop. A néptánc leadható óra,a hip-hop nem,mindenesetre szeretném,ha megtartanátok és bejárnátok,higgyétek el nagyon érdekes és csapatépítő elfoglaltság. Amúgy is,az 60 percesek,nem halálos ideig tartanak. Van kérdés?-nézett körbe.

-De ha leadható leadhatooom?-hisztizett Taylor

-Természetesen nem kötelezhetlek arra,hogy járj be,ha szeretnéd leadhatód

-Akkor jóóó. Én most megyek a dolgomra,puszcsi-mondta,majd felkelt és kisétált a teremből. Körülbelül 10 centis volt a topánkája,szóval a kisétálás egy kissé erős szó..mondjuk úgy,hogy...hm..szóval valahogy kijutott a teremből,mivel járni azt nem igen tudott a cipőben. 

Miután vége lett a megbeszélésnek,elengedtek minket. 

-Várj-kiabált utánam Andy

-Igen?-mosolyogtam

-Tudnál segíteni?A kezembe adták ezt a kottát,de nem tudom leolvasni rendesen

-Ez gitárkotta?-kérdeztem

-Igen-bólogatott,majd átadta a papírt én pedig gyorsan végigfutottam

-Huh,ez nem könnyű,de segíthetek. Itt a gitárod?

-Persze-mondta,majd elővette a tokjából és behangolta. Átadta nekem,én pedig elkezdtem leolvasni a kottát,majd megpróbáltam eljátszani. Az első pár ütemnél felcsillant a szemem

-Ez a Für Elise-mondtam

-Akkor nem zongorán kéne játszani?

-Drága,tudj már különbséget tenni a gitár és a zongorakotta között-mosolyogtam-Egyébként gitáron is szokták játszani a Für Elise-t.Szerintem szebb is

-Christina,jössz?-szólt az utca túloldaláról Demi

-Te mit keresel itt?-kiabáltam neki

-Gyere már!-üvöltött vissza- Damon is itt van!!

-Egy perc!-kiabáltam vissza-Nézd,Andy.-mondtam,majd a kezébe adtam a gitárt és mögé álltam,a kezével pedig lefogtam a húrokat,majd elkezdtünk játszani

-Jaa,hogy ezt így..azt meg úgy..aha..-vakargatta a végén a fejét

-Ja,így meg úgy-löktem meg kissé

-Köszi a segítséget,most már elleszek-mosolygott

-Nincs mit,de rohannom kell-mutattam a karórámra-majd találkozunk

-Ki ez a srác?-kérdezte mosolyogva Demi,mikor odaértem a kocsi elé-jól néz ki

-Ja,ez ki?-kérdezte féltékenyen Damon

-Nem ismerem,de csoporttársak vagyunk

-Egy órára jársz egy félistennel!?-csöpögött D. nyála

-Ébresztő Demi,indulnunk kell-siettette Damon,majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk

-Hova is megyünk?-érdeklődtem

-Johnsooon's-üvöltötte Demi.

-Ez az!-mosolyogtam. A Johnson's egyébként egy faház a nem messze lévő hegyekben,ami Damon családjáé. Hétvégente le szoktunk járni bulizni oda. 

-Basszus!-kaptam a számhoz

-Mi a baj?-nézett rám a visszapillantóból Damon

-Ma Travissel kéne lennem!Megígértem neki!-lettem ideges

-Nyugi,leráztam a kis buzit-legyintett

-Mi?!-akadtam ki

-Mondtam neki,hogy ma elfelejthet,mert velem leszel

-És nem gondolod,hogy erről engem is meg kellett volna kérdezned?!

-Nem,mér'?-váltott át flegmára

-Most azonnal hazaviszel!-akadtam ki

-Eszem ágában sincs-szólt vissza,majd lezárta az autót

-Damon,ez nem vicces.Ha menni akar,engedd-szállt be a vitába Demi

-Egy napot nem bírsz ki a narkós nélkül?-nézett furcsán Damon

-Az a narkós a legjobb barátom három éves korom óta-akadtam ki

-Ha vele akarsz lenni,tessék-mondta,majd leparkolt a kihalt úttest szélén-mehetsz

-Megyek is-mondtam,majd kiszálltam,Demi pedig követte a példámat és ő is becsapta az autó ajtaját. Ezután Damon elhajtott,mi pedig ott álltunk a kihalt út szélén....

1. fejezet

Reggel már hétkor felkeltem.Ezt sokan furcsállnák,hisz nyár van,nem is beszélve arról,hogy vasárnap,de szeretek reggelente futni.Az egészben az a hátrány,hogy a birtokot nem hagyhatom el,valamint Leon velem együtt edz.Nem azért zavar,mert nem bírom,vagy ilyesmi,erről szó sincs.Inkább csak az idegesít,hogy 17 éve utánam járkálnak,holott még nem kerültem soha életveszélybe.(Feltéve,ha az nem számít annak,amikor 5 évesen majdnem kizuhantam a hintából).

-Oké,pihenhetünk-álltam meg,mikor már kellően elfáradtam

-Köszönöm,kisasszony-lihegett Leon,majd lefeküdt. Ő is kimerült.

-Már százszor elmondtam,hogy ne hívj így-forgattam a szemeimet,majd leültem mellé

-Sajnálom,de így kell,hogy hívjam

-Ez a magázás is idegesít...komolyan pont nekem kell hercegnőnek lennem?Nekem ez nem megy.Lepasszolom valakinek-vetettem fel az ötletet csillogó szemmel

-Azt nem teheted-nevetett Leon. Jaj,és azt bizonyára elfelejtettem megemlíteni,hogy a testőröm egy 23 éves kigyúrt srác. Ilyenkor szeretek a királyi család sarja lenni

-Pedig néha olyan jó lenne. 

-Megint a továbbtanulás foglalkoztat,igaz?

-Igen...anyuék nem értik meg,hogy nem szeretnék orvos lenni.Én a művészet felé hajlok-fogtam a fejemet

-Igen,tudom.És azt is,hogy értesz hozzá.De meg kell békélned.Hercegnőként nem végezhetsz akárhol

-De,ha egyszer ezt szeretném.Utálom,hogy már lassan 18 vagyok,és még mindig anyámék parancsolgatnak

-A szüleid csak jót akarnak neked!-mondta teljesen higgadtan

-Aha,persze.Inkább egy tökéletes gyereket akarnak felmutatni a sajtónak-lettem ideges,majd felálltam és elkezdtem a palota felé sétálni

-Kisasszony-kocogott utánam 

-Igeen?-kérdeztem unottan

-Ne haragudjon rám,kisasszony.Azt mondom,amit mondanom kell. Inkább menjen és beszéljen a dadusával

-Maryvel?-kérdeztem-Ez nem is rossz ötlet,köszönöm

-Szolgálatára kisasszony-mondta,majd meghajolt előttem

-Figyelj.A szüleim nem látnak,szóval nem kell úgy tenned,mintha tisztelnél-nevettem

-Én tisztelem önt!-nézett úgy,mintha épp azzal gyanusították volna meg,hogy megölt egy embert

-Rendben,megegyeztünk-néztem vissza riadtan

-Nem akartam megijeszteni .-hajtotta le a fejét

-Hidd el,a bátyámhoz képest te egy szelíd bárány vagy-nevettem

-Nathan rendes srác

-Aha,mikor alszik-nevettem,aztán elgondolkodtam-De most,hogy így mondod,igazad van. Tényleg rendes

Beszélgettünk volna tovább is,de beértünk a palotába,ahol elváltak az útjaink. Innentől Bill vigyáz rám. Ő nem szól semmit,csak lohol utánam.

-Sziasztok-köszöntem,mikor beértem a konyhába

-Kislányom,nem kell edzened-mondta anya

-De én szeretek futni-álltam ki az igazamért

-Akkor meg úgy fuss,hogy a reggeli előtt le tudj zuhanyozni-mondta ridegen apám

-Jó-mondtam duzzogva,de közben megérkezett a reggeli,így rögtön mosolyra húztam a számat.Egy jó nagy szendvicset kaptam,mellé gyümölcslét.Miután elfogyasztottuk az ételt,ismét mindenki ment a maga útjára. Én le a garázsba. Igazából az nem is garázs,hanem az én kis saját műtermem és stúdióm. Az egyik sarokban ott van a zongorám és a gitárom,a másikban pedig a rajzlapok,a ceruzák és minden egyéb,amire csak szükségem lehet.

Éppen odaültem a zongorámhoz,hogy elgyakoroljam a Für Elise-t,amikor megjelent a bátyám

-Ráérsz egy percre?-kérdezte

-Persze,mond csak

-Éjjel elmennék-suttogta úgy,hogy a testőreink ne hallják

-Vettem-mosolyogtam

-Imádlak-ölelt át,mire a fülébe súgtam,hogy :,,holnap én vagyok a soros". Csak megértően bólintott,és elment.Nathan Jenette McCurdy-val jár,és imádja őt.Gondolom vele akar lógni

-Bill..-kezdtem

-Igen?-kérdezte ridegen

-Nem akarok bunkónak tűnni,de nem lehetne itt inkább Leon?

-Azonnal idehívom,kisasszony-mondta,majd a telefonján küldött egy sms-t a kedvenc testőrömnek,aki egy percen belül le is ért hozzám,Bill pedig elment

-Hivatott,kisasszony

-Jobban szeretem,ha te vigyázol rám-mondtam mosolyogva,majd bekapcsoltam a zenelejátszómat,és felcsendült a Good Charlotte The River című száma,én pedig elkezdtem énekelni. Közben leültem az asztalhoz,és ceruzát ragadtam. Csak elkezdtem rajzolni azt,ami épp eszembe jut.Általában így csinálom,nem görcsölök azon,hogy mit is kéne a lapra firkantanom.
-Kisasszony-kezdte Leon
-Igen?
-Mit akart Nathan?Persze,nem szeretnék személyeskedni
-Semmi fontosat-legyintettem,és rajzoltam tovább
-Nina ez gyönyörű-hüledezett a testőröm,mikor meglátta egy régi rajzomat,amely egy rózsával átszúrt szívet ábrázolt

-Köszi-mosolyogtam-ezt én is szeretem
-Kicsim-sétált oda hozzánk anya-mit szólnál,ha teniszeznénk egyet?
-Az király lenne-mondtam,majd letettem a ceruzát-felmegyek átöltözni
-Rendben,de ne fuss.Ne hagyd le Leont
-Jóól van-legyintettem,majd elsétáltam a szobámig.Mikor az ajtóhoz értem,megálltam előtte és ránéztem a testőrömre
-Nyugodjon meg kisasszony,nem megyek be önnel
-Ahogy akarod-vontam vállat,majd bementem a szobába,és előkerestem a ruhámat

Mikor kész lettem,lementem a teniszpályánkra.Természetesen Leon is jött velünk,és anya testőre,Crack is ott volt.

-Kezdhetjük?-kérdezte

-Persze-mosolyogtam,és elkezdtük a  játékot,közben pedig beszélgettünk
-Anya,van ez a nyári oktatás...4 hét egy művészeti suliban-hoztam fel a témát. Nagyon tetszik annak az iskolának a képzése.A zene mellett felvehetem még a rajzórákat,és ha már ott vagyok,kipróbálnám a színészkedést is
-Kicsim,az orvosira kell figyelned
-De megcsinálom azt is-ütöttem vissza neki a labdát-ez amúgy is csak nyári oktatás..
-Nem tudom.Megbeszélem apáddal
-Remélem belemegy
-Hidd el,belefog. Beletelik egy kis időbe.Jelentkezési határidő?
-Erről is akartam veled beszélni....ha jelentkezek...álnévvel akarok,parókával.Nem szeretném,ha felismernének
-Miért?
-Csak mert nem. El tudod intézni?
-El.De mi lesz a testőrökkel?
-Ha parókában vagyok,nem kellenek-mosolyogtam
-Nem tetszik ez nekem-húzta a száját
-Nem baj-mosolyogtam tovább
-Anyaaaaa-ordított Nathan
-Igen,kicsim?
-Elmehetünk Ninával vásárolni?
-Mi?-fagytam le. Közben anya már visszaütötte a labdát amire nem figyeltem,így a fejemnek csapódott-au
-Persze,menjetek-mosolygott anya,Nathan pedig lehúzott a pályáról
-Hova megyünk?-kérdeztem tőle
-Vásárolni.
-Úgy érted...a plázába?-találgattam
-Nem,Earl bácsikánk farmjára-forgatta a szemét-szerinted?
-És úgy megyünk,mint herceg és hercegnő?
-Én nem játszok Hannah Montanat-forgatta a szemét ismét. Hát jó. Felmentem a szobámba,és felöltöztem.Egy narancs színű csipkés ruhát választottam,amit egy barna vékony öv díszített.Mellé egy fekete balerínacipőt választottam. A sminkemet halványra csináltam,a hajamat pedig kivasaltam.

Imádok vásárolni.Csak azzal van a bajom,hogy egyfolytában követnek a testőrök,az emberek pedig bámulnak.

Mikor beértünk a plázába,kissé elbizonytalanodtam. Tulajdonképpen azt sem értettem miért kellett ide jönnünk

-Mit is akarsz venni?-néztem a bátyámra

-Őszintén?Semmit.

-Most akkor feleslegesen jöttünk ide?!-akadtam ki

-Csak el akartam jönni otthonról

-Tudod mit?!Ezért az összes lányos boltot végigjárod velem-mondtam,majd megfogtam a kezét és elindultunk.Az elején hisztizett,de aztán belátta, hogy ez a minimum, hisz mégiscsak feleslegesen hozott ide.

Első sorban cipőket kerestem. Mivel hercegnő vagyok,nem vehetek fel akármit. Visszafogottat próbáltam keresni.Miközben a magassarkúkat nézegettem,megakadt a szemem egy eléggé....nos egy olyan cipellőn,ami nem épp hercegnőnek való. Fekete volt,de a tűsarka és a hátsó részén lévő szegecsek rózsaszínben pompáztak. Rögtön lefényképeztem,és küldtem egy sms-t Deminek. Amikor megtetszik valami,de nem hordhatnám,mindig megveszi helyettem Demi,én pedig kifizetem neki. A gardróbomban ugyanis van egy kis eldugott rész,amit csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs pedig mindig a nyakamban lóg. Mint egy nyaklánc. 

-D. veszi meg neked,ha?-suttogta Nathan,mikor meglátta az sms-t

-Mégis mi mást tehetnék?-húztam a számat

-Nina,Nathan-jött oda hozzánk Bill-Az édesanyjuk szeretné,ha hazamennének

-Egy percig se mehetünk el otthonról,ha nincsenek velünk-forgattam a szemem-menjünk

Hát igen,ez ennyi. Állandóan hazarángat minket anya, vagy apa, de mi csak lógni szeretnénk. Kicsit....átlagosan. Mintha azok lennénk. De nem engedik,hogy hazudjunk magunknak. 

-Kész az ebéd-köszöntött minket Mary,mikor beléptünk az ajtón. Szótlanul besétáltunk az ebédlőbe,és helyet foglaltunk. Apa épp akkor érkezett

-Milyen volt a pláza?-kérdezte

-Unalmas-mondtuk mindketten

Nem igazán tudunk beszélgetni mélyebben a szüleinkkel. Csak ezek a felszínes kérdések jutnak nekünk.Mindenesetre már megszoktuk.

-Elnézést,ezt fel kell vennem-néztem a telefonom kijelzőjére. Travis hívott

-Ebédelünk,lányom-nézett rám apa

-Nem venném fel,ha nem lenne fontos-mondtam,majd elsétáltam. Egyébként nem akart semmi fontosat,csak azt,hogy megyek-e ma hozzá.Természetesen nemet mondtam,hisz nem szökhetünk ki Nathannal mindketten. Egyikünk mindig itthon marad. Ezúttal pedig én vagyok a soros. 

-Ki volt az?-kérdezte anya,mikor visszaültem a helyemre

-Demi-hazudtam. Demiék családjával mindig is jóba voltak,ezért mindig azt mondom,hogy ő hív. Travist nem ismerik,az ő családja átlagos. És amilyen T. viselkedése,nem is szeretném,ha megismernék őt. Eltiltanának tőle egy életre.

-Jut eszembe-jött oda hozzánk Mary-A Lovato család ma délután jön ide. Ugye nem felejtették el?

-Jönnek Demiék?-csillant fel a szemem

-Ó,tényleg-esett kétségbe anya,majd rögtön fel is állt az asztaltól,és elment a szakácsokhoz. Gondolom muffinokat süttet.

-Nathan...mutathatok valamit?-kérdeztem a bátyámtól

-Nincs kedvem a hülyeségeidet nézegetni-forgatta a szemeit. Szegény szellemi fogyatékos,nem érti az utalást..

-Gyere már-rángattam el a szobámba

-Mi van?-kérdezte,mikor beértünk a szobába

-Bill,kimennél?-néztem a gorillámra

-Ahogy akarja,kisasszony-mondta,majd kiment

-Mi van már?!-idegeskedett Nathan

-Janette-tel találkozol?-néztem rá

-Igen.Problémád van vele?

-Nincs,de múltkor is majdnem lebuktál-forgattam a szemeimet

-Az nem az én hibám volt.

-Pontosan. Az a szőke csajodé volt. Nem kockáztathatunk-néztem rá komolyan

-Jó,majd figyelek-sóhajtott-Mi van Iannal?

-Nem tudom,egy hete nem beszéltünk. 

-Hogyhogy?

-Ők nyaralnak,én pedig dolgozom,és festek.

-Micsoda elfoglaltságok-röhögött,majd kiment a szobámból. Követtem én is,mikor megláttam Mary-t

-Mary-szólítottam le

-Igen, Nina?-mosolygott

-Anya még mindig a szakácsokkal van?

-Nem. Édesapáddal ülnek a társalgóban

-Köszönöm.-mosolyogtam,majd elindultam a szüleim után. Mikor megláttam őket, megálltam előttük,és aranyosan mosolyogtam

-Döntöttünk,igen-mondta apa rezzenéstelen arccal. A művészeti oktatásra értette. 

-És?-mosolyogtam

-Mehetsz-mondta ki

-Egy feltétellel-jött a kikötés...

-Báármit megteszek-ujjongtam

-Nem fogod kihagyni az orvosi gyakornokságot-mondta apa

-Nem fogom,ígérem-mosolyogtam.Felfutottam Nathan szobájába,és kopogás nélkül bementem,majd a nyakába ugrottam

-Mi van?-mosolygott

-Mehetek a művészeti oktatásra-ujjongtam

-Király,és Hannah Montanaként?

-Christina Grimmie,oké?!És szólhattál volna,ha tudnál jobb nevet

-Jelentkezési határidő?

-Holnap. A rendelés előtt bemegyek-mosolyogtam

-Akkor készítsd elő a parókát-kacsintott,majd kitessékelt a szobából

Amíg meg nem jött Demi,végig a parókámat fésültem.

-Na ki van itt?-lépett be a szóbába

-D-ugrottam a nyakába-megkaptad az sms-t?

-Igen,gratulálok-mosolygott

-Te nem jössz?-kérdeztem.Egy ideig ő is szeretett volna menni erre a kurzusra

-Úgy döntöttem,kihagyom. Nincs kedvem hozzá-mondta teljes komolysággal

-Ahogy gondolod. Akkor viszont segíts.Mit vegyek fel a beiratkozáshoz?

-Szerintem egy fekete farmert,és egy nem túl alkalmi inget-javasolta. Megfogadtam a tanácsát,és mindent kikészítettem.

-Várj,a cipő-keresgéltem a cuccaim között a megfelelőt.

-Melyiket keresed?-érdeklődött

-Csitt-intettem le,és tovább kutakodtam.Majd megtaláltam a keresett darabot. Egy csipkés magassarkút választottam.Ezt a darabot még tavaly vettük anyával. Nem szokott egyezni a stílusunk,de ez a cipellő mindkettőnk tetszését elnyerte

-De aranyos-vette ki a kezemből

-Az-mosolyogtam.

-Te,nem kopognak?-fordult az ajtó felé D.

-De,már egy ideje-szólt egy idegesítő hang az ajtó mögül. Az egyik goromba szakács az

-Bejöhet-mondtam,a dagadt férfi pedig bejött,és lerakott egy tálcát az asztalra. Sütemény volt rajta,és narancslé

-Kaja-csillogott D. szeme. Mit neki fogyókúra. Mindketten nekiláttunk az evésnek.

Demiék este tizenegyig maradtak,aminek Nathan nem örült,hisz tízkor akart kiszökni

-Anya,ma Nathannal alszok-kiabáltam le a szüleimnek az emeletről

-Rendben,jó éjt!-mondták szinkronban apuval,én pedig bementem N. szobájába,és bezártam az ajtót

-Elkészültél?-suttogtam a bátyámnak

-Persze,el-bólogatott,majd kimászott az ablakon

-Jó éjt-köszöntem el tőle

-Jó éjt-mosolygott

És jöhetett az egész estés unatkozás.Egy fiú szobájában,egy lánynak ellenni..hát..nem épp könnyű. Úgy döntöttem,bekapcsolom N. laptopját. Rögtön rámentem a Youtube-ra,és elkezdtem gyakorolni Bruno Marc Locked Out Of Heaven című számát,hisz egy hét múlva azt szeretném felvenni. Nem nehéz  a szám,de muszáj átnézni egyszer-kétszer. Vagy inkább ötvenszer,ugyanis egész este ezt csináltam.Amellett,hogy Facebookoztam. (Igen,most elgondolkodhattok: Egy hercegnőnek lehet facebookja?A válasz egyszerű:Nem. Nem is ,,nekem" van,hanem Christina Grimmie-nek.Anyuék nem tudják. Amiről nem tudnak,az nem is fáj nekik igaz?)

Ian:Szia :D
Christina:Szia:D

Ian:Rég beszéltünk :|

Christina: Hát igen. Milyen volt a nyaralás?

Ian:Unalmas. Milyen a gyakornokság?

Christina: Unalmas. De találd ki ki fog nyári művészeti kurzusra járni?:DDD

Ian:Nem is tudom..te?;)

Christina:Bizony:$

Ian:És...Nina, vagy Christina?:o

Christina: Christina természetesen

Ian:Én mindkettőtöket szeretlek:33

Christina:Mi is szeretünk téged:D

Ian:Mintha lenne választásotok x)

Christina: Mivel van is.:D

Ian:Holnap este?*-*

Christina: Travissel vagyok,megígértem neki. De jöhetsz te is:)

Ian: T.-vel..én?Hahahahaha,jó poén volt.Ezért szeretlek♥

Christina:Hát te tudod. :D Nem értem mi bajod vele:D

Ian:Drogozik...

Christina:Te pedig nem tudsz elszakadni a whiskey-s poharadtól..:'D

Ian:A kettő nem ugyanaz.

Christina: Á,dehogy.Végül is,amit te csinálsz az nem káros...:'DDDD

Ian:Látod?Az tök' egészséges:D

Christina:Ja,tökre az..xd

Ian:Mennem kell.Anya hív. Szia♥

Christina:Szia♥

Prológus

Sziasztok,a nevem Nina Dobrev,17 éves vagyok,és a szüleim Anglia uralkodói. Nehéz így az élet,hogy a három testőröm(Bill,Leon és Eric) mindenhová követnek. Legalább jófejek lennének..De csak Leon normális közülük. Most nyár van,és az ember azt hinné,az életem csupa móka és kacagás ebben az óriási palotában.Ez súlyos tévedés. Még a szünet alatt is tanulnom kell,valamint egy kórházba járok gyakorlatra,mivel a szüleim orvosira akarnak küldeni akaratom ellenére. Én igazából rajzolok,és művészeti suliba akarok járni a gimi után,de mintha falnak beszélnék...őket ez nem érdekli egyáltalán. Mit is mondhatnék még magamról?Énekelek.Persze nem jelentem be a szüleimnek,hogy mikor rakok fel új zenét,vagy ilyesmi.A youtube-ra töltöm fel a zenéimet,de előtte sminket cserélek,és felveszem a parókámat. A videóimban így nézek ki: 

Ám a valóságban másmilyen a külsőm: 

Afféle Hannah Montana-t kell játszanom,hogy énekelhessek is. Sajnos az élet nem mindig kegyes.. Éjjel ki szoktam szökni a barátaimhoz,bár ilyenkor is felveszem a parókámat,nehogy valaki meglásson az utcán.Nehéz kicselezni a testőröket,de általában mindig sikerül.A bátyám Nathan(18 éves) szerencsére mindig falaz nekem.
Már egy ideje (titokban..) Ian Somerhalder-vel járok,és nagyon jól megvagyunk

A két legjobb barátom: Travis Mills és Demi Lovato. Amikor kilógok otthonról,általában velük vagyok.Valamint a videóimat is az ő otthonukban veszem fel.