Elég érdekesen készült el ez a rész. Először Leon nem is csinált semmit,aztán véletlenül kitöröltem a kész vázlatot,ezért újra kellett írnom az egészet. Hogy mit tett Leon?Olvassátok el a 2. fejezetet és kiderül (:
Reggel eléggé fáradtan ébredtem. És,hogy ennek mi az oka?Az,hogy gyakorlatilag a laptopon aludtam. Úgy látszik egész éjjel fenn voltam és énekeltem. Az igazat megvallva aludtam volna tovább is,de megcsörrent a telefonom
Nathan:Kinyitnád az ablakot végre?!?!?! már 80 sms-t küldtem.. ._.
Amint megláttam ezt az üzenetet, felpattantam és az ablakhoz futottam. Drága bátyám ott csimpaszkodott a párkányon és nem volt túl boldog. Kinyitottam az ablakot,és behúztam
-Bocsi,annyira ki voltam dőlve-mentegetőztem
-Semmi baj,csak fogd már be. Felébrednek a gorilláink-mondta,majd halkan becsukta az új bejárati ajtaját.
-Hány óra van?-kérdeztem és közben egy faliórát kerestem. Hiába bámészkodtam,nem találtam
-10-válaszolta egyszerűen
-10?!-kiáltottam fel,majd kifutottam az ajtón. Leon eléggé megijedt,ahogy a többi tacskó is,rögtön utánam futottak,de nem zavartattam magam.Amikor az ajtóhoz értem,megálltam de sajnos a testőrök nem tudtak gyorsan fékezni,majdnem nekem futottak
-Elnézést-mondták szinkronban
-Semmi gond.-legyintettem- Most átöltözök bikinibe és lemegyek a medencébe úszni. Utána felveszem a nacimat és a felsőmet és futni fogok. Ha akartok,követtek-hadartam el,majd bementem a szobámba és megmosakodtam. Ezután felvettem az Anglia-zászlós bikinimet és már kész is voltam. Lerohantam a lépcsőn, majd át a konyhán.
-Hova futsz?-kérdezte anya,mikor már majdnem kiléptem az ajtón
-Úszni-intettem,majd kisiettem az udvarra. Vettem egy nagy levegőt és elkezdtem még gyorsabban sprintelni,majd mikor a medencéhez értem ledobtam minden cuccot a földre és fejest ugrottam
-Áááá-kiáltotta el magát Leon,majd belezuhant a vízbe
-Te is akarsz úszni?-kérdeztem nevetve
-Ha kegyed nem száguldott volna 1000 km/órával,akkor most nem lennék vizes-zsörtölődött
-Elolvadsz egy kis víztől?Vagy várj...tudom már! Sellő leszel. Hableány-nevettem el magam
-Mit mondtál?-kérdezte gonoszul,majd elkezdett közelíteni.
-Semmit,izé-túrtam a hajamba,majd elkezdtem távolodni,de utánam úszott. Úgy nézhettünk ki,mint az idióták. Igaz,hogy óriási a medence,de körbe-körbe úszni 10 percen át...
-Nem kapsz el-nyújtottam ki a nyelvem,majd kimásztam a vízből. Ő épp a medence másik oldalán pihent. Szerencsém volt,hisz így fel tudtam venni a pólómat és a nadrágomat. A felöltözés után elkezdtem szaladni olyan gyorsan,mint még soha. A végén már úgy elvesztem az erdőrengetegben,hogy azt se tudtam merre fussak.Gondoltam egyet és megfordultam. Leon sehol nem volt. Kezdtem kicsit bepánikolni. Megfordult a fejemben,hogy talán itt halok meg étlen-szomjan,hisz nem fognak megtalálni.
Már majdnem elindultam,hogy megkeressem a házunkat,mikor valaki hirtelen lerántott a földre. Leon volt az
-Elkaptalak-mosolygott,közben pedig rajtam feküdt.
-Na majd legközelebb én győzök. Amúgy is..hercegnő vagyok,hagynod kéne,hogy legyőzzelek-mondtam kissé nagyképűen
-Aha,aha persze-bólogatott,majd egyre-egyre közelebb hajolt,végül pedig megcsókolt (?!?!?!)
-Mi a..-akadtam ki,majd lelöktem magamról és elindultam visszafele. Nem is érdekelt,hogy a házunk fele megyek-e,vagy nem
-Sajnálom kisasszony.-szabadkozott-Egyébként a ház a másik irányban van-jegyezte meg
Visszafordultam és a másik irányba elkezdtem futni. Úgy öt perc múlva megpillantottam a medencét. Felvettem a cipőmet és bementem a házba. Teljesen üres volt
-Apuék most mentek el és te el sem köszöntél-oltott le teleszájjal a bátyám
-Rohadtul nem érdekel-forgattam a szemeimet,majd továbbmentem
-Tiszta levél vagy,mi történt?!-kiabált utánam
-Nina-rontott be a házba Leon
-Öcsém,há' ki ne tépd az ajtóót-kiáltotta le a testőrömet parasztosan Nathan
-Nina,várj már-szólt ismét Leon,majd visszahúzott
-Ne érj hozzám-mondtam,majd elengedett-Rám se nézz. Sőt..Bill-t akarom-szögeztem le,mint egy négyéves. Ekkor Bill ott termett. Leon kissé csalódottan nézett,de elfogadta amit mondtam és ott hagyott minket. Már majdnem felértem a szobámba,de N. utánam szaladt
-Mi történt?-kérdezte
-Hozd ide nekem Demit-mondtam,majd átöleltem
-Oké-mondta értetlenül-Addig fürödj meg és öltözz át. Készíttetek valamit a szakácsokkal
-Rendben-sóhajtottam,majd bementem a szobámba. Vettem egy meleg fürdőt,majd felöltöztem. Egy fekete csőnadrágot és egy Fashion feliratú bő pólót húztam magamra. Ezután lementem az étkezőbe
-Ú,amerikai palacsinta-csillant fel a szemem. Rögtön levágódtam a székre és elkezdtem enni
-Demi 5 perc múlva itt van-nézett fel a telefonjából Nathan
-Köszönöm-mondtam teleszájjal. (Egy hercegnő sem mindig angyal)
-Hé öcsi-próbálta leszólítani a drága,tisztelettudó bátyám Billt. Ő épp háttal állt nekünk,ezért nem figyelt. Nathan megpróbált fütyülni,de az se jött be.A végére megjött az esze.Felállt és elordította magát: ,,GORILLA". Na erre már megfordult Bill és-bár kissé zabosan-végre figyelt
-Igen,Nathan?-kérdezte a GORILLA
-Elmenné'?-kérdezte ,,udvariasan"
-Nem megyek messze-szögezte le Bill,majd bement a szakácsokhoz
-Bulit kéne rendezni a pincébe-suttogta a bátyám
-Ma Travishez megyek-mondtam
-Akkor beszélek vele-kacsintott,majd felment a szobájába,mivel megérkezett Demi.Eléggé utálják már egy ideje valamiért egymást,de nem hajlandóak elmondani a gyűlölet okát.
-D.-mosolyogtam,majd megöleltem
-Szia Nina-köszöntött,majd leült-Mi a gond?-kérdezte,én pedig elmondtam neki a reggel történteket
-És ennyi-sóhajtottam a mondandóm végén.
-Azta-fogta a fejét Demi.-És most mi lesz?
-Nem tudom.Egy a biztos: ma elmegyek beiratkozni,aztán pedig a rendelőbe.
-Mennyi időd van?
-Nos....1-re kell mennem a suliba.De lehet,hogy ma kihagyom a rendelőt.
-Hogy érted,hogy kihagyod?-vágott grimaszt
-Nincs kedvem ma bemenni.
-És mit mondasz a dokinak?És a szüleiddel mi lesz?
-Nyugi D. A doki egy kis tacskó,már vagy 20-szor egyedül hagytam és sose szólt anyuéknak. A szüleim most amúgy is elutaztak,szóval gond megoldva-mosolyogtam
-Na Nina-jött be hozzánk boldogan Nathan,majd lefagyott az arcáról a vigyor-És Demi. Ma este buli?
-Muszáj?-nyávogtam-már tök rég voltam kettesben Travissel
-De te nem Iannal...-kezdte el a mondatát a bátyám
-De-szakítottam félbe
-Ezt te nem értheted-forgatta a szemét Demi
-Ja,én semmit se értek mi?!Gyökér-grimaszolt a bátyám,majd kisétált az ajtón
-De komolyan...mi történt köztetek?
-Nincs kedvem beszélni róla-jelentette ki D.-Ian tudja,hogy ma Travissel leszel?
-Igen,bár nincs oda meg vissza tőle.
-Megértem-nevetett halványan
-Mert?
-Hát ti ketten..
-Régen volt
-És két hete,mikor...-kezdte D.
-De nem jelentett semmit-emeltem fel én is a hangom
-Pedig megtörtént. Ki is kezdeményezte?!
-Mért nem tudsz leszállni erről a témáról?Mintha te angyal lennél
-Már te is ellenem vagy?
-Nem vagyok senki ellen és valószínűleg nem is beszélnék így,ha tudnám mi van közted és a bátyám között!-mikor N. meghallotta,hogy emlegetem rögtön bejött
-Mi folyik itt?-fagyott le
-Mondjuk el a húgodnak-fordult Nathan felé Demi
-NEM!-üvöltött
-Ó bezzeg én mindent mondjak el,mi?!-vágtam közbe
-Gyerekek,mi folyik itt?-jött be aggódva Mary
-Semmi-próbált lehiggadni a testvérem,ami nem akart neki sikerülni
-Gyerekek nyugodjatok meg. Tudjátok,hogy nekem mindent elmondhattok-nyugtatgatott minket Mary és leültetett a helyünkre. Egyébként nem hazudik. Ő az egyetlen a házban,aki tud a folytonos éjszakai kijárásunkról. Egyszer sem árult el minket,sőt fedezett,mikor esélyünk lett volna a lebukásra.
-Kisasszony-jött be Leon
-Mi van?-kérdeztem cseppet sem udvariasan
-Most telefonáltak az iskolából. A beiratkozás időpontja nem egy óra,hanem tizenegy.
-Akkor már csak fél órám van készülődni!-néztem az órára majd ,mint akit kilőttek úgy rohantam fel az emeletre. Demi rögtön utánam rohant
-Fél óra alatt simán elkészülsz,megoldjuk.Ne idegeskedj,tudod,hogy 10 perc a rekordunk.
-Tudom,tudom de mit vegyek fel?!-kapkodtam még mindig
-Elég.-állított le.- te menj és sminkelj,mosakodj meg. Addig kikészítek neked valami ruhát,oké?
-Jóó-mondtam,és besiettem a fürdőbe. Lemértem és ,,csak" 20 perc kellett a sminkemhez. Az idegességtől remegett a kezem és egyszerűen nem bírtam koncentrálni. Ezerszer kellett újrakezdenem de a végén elégedett voltam azzal,amit látok.
-Gyere,már!-üvöltött D.- A kocsiba tettem a cuccod.
-HOVA?!-üvöltöttem
-Nincs időd itthon átöltözni,futás!-mondta,majd megölelt,én pedig lefutottam a BMW-hez. A sofőr már bent ült a kocsiban
-Indulhatunk,kisasszony?-kérdezte
-Persze,persze-legyintettem,majd megnéztem mit készített ki nekem D. Egy tigrises póló,egy rövidnadrág és egy csizma volt a mai öltözékem. Jobb,mint a semmi az biztos.
Épp,hogy felkapkodtam magamra a ruhákat,mikor leparkolt a BMW
-Sok sikert!-köszönt el a sofőr
-Köszönöm szépen!-mosolyogtam,majd kiszálltam.
Az épület,ami előtt álltam óriási volt. Kissé meg is ijedtem,de félelemnek helye itt nem volt. Vettem egy mély levegőt és beléptem az ajtón. A váróteremben már ültek vagy harmincan. Megpillantottam egy üres széket,így le is huppantam. Miután kényelembe helyeztem magam,körülnéztem. Elég érdekes alakokat láttam. Volt köztük rocker, hippi, emo...és volt olyan is,akiről nem tudtam megállapítani milyen kategóriába is tartozik. A srác elég érdekes látvány volt. Khakizöld nadrágot viselt, a deszkáscipőjére rá volt rajzolva a DC jel,míg a cipő sarkán a Deichman logója virított. Rózsaszín világítós extravastag övét nem igen takarta el az amúgy citromsárga pólója,amin Csőrike volt. Mindehhez felvett egy biztonsági kalapot. Nem volt sok időm a fintorgásra,mivel leült mellém egy fiú
-Szia,Andy vagyok.-mutatkozott be mosolyogva
-Szia,én meg Christina-A srácnak fekete hosszú haja volt és gyönyörű barna szeme. Minden fekete volt rajta,látszott rajta,hogy rocker.
-Milyen szakra jöttél?-érdeklődött
-Ének,rajz-mosolyogtam-Te?
-Én is.-mondta-Tudsz valamilyen hangszeren játszani?
-Aha,gitáron meg zongorán tudok. Te?
-Én is pont ezen a kettőn-mosolygott
-CHRISTINA GRIMMIE-szólt egy elég ijesztő hang a hangosból
-Én a helyedbe nem mennék be-mondta Andy,mikor már felkeltem a székből-Elég félelmetes volt a nő hangja
-Ha nem jövök vissza elrendezed a temetésemet? Szeretném,ha az AC/DC eljátszaná a Back in Black-t-mosolyogtam
-Azt elintézem-mondta magabiztosan,én pedig bementem a rettegett irodába. A lábam remegett,izzadtam és alig tudtam levegőt....nem! Csak viccelek...nem féltem!
-JÓ NAPOT KÍVÁNOK-üvöltött a körülbelül 90-100 éves öregasszony-IRATOKAT!
-Tessék-adtam oda kicsit félve,ő pedig szabályosan kirántotta a kezemből a személyit.
-MOST PEDIG KÉREM MONDJA EL,MILYEN SZAKRA JELENTKEZNE-üvöltött még hangosabban
-Ének,tánc-mondtam félve,és hátrébb léptem egy lépést.
-RENDBEN VAN. FÁRADJON A 17-ES TEREMBE-ordított tovább
-Oké,köszönöm-mondtam már tényleg remegve és kimentem az ajtón.
-ANDI BIERSACK-hallatszott a hangosból
-Hé-állítottam meg Andy-t.-Mielőtt bemennél,azt tudnod kell,hogy benn is ennyire fog üvölteni
-Úr isten!Kössz-ijedt meg,majd lassan (tényleg nagyon lassan) besétált,én pedig megpróbáltam megkeresni a 17-es termet. Bolyongtam és bolyongtam az óriási épületben, az ajtók tábláit bámulva de sehogy sem akadt az utamba az a bizonyos terem.
-Szia. Te is a 17-est keresed?-jött oda hozzám egy fekete hajú lány
-Szia-mosolyogtam-igen
-Selena vagyok-mutatkozott be
-Én pedig Christina-mosolyogtam
-Jaj de jó,hogy nem vagyok egyedül-ugrott a nyakunkba egy szőke csajszi- Taylor vagyok,én is a 17. emeletet keresem
-Akarod mondani termet?!-nézett furcsán Selena
-Ja,de mindegy is. Legalább szereztem barátokat
-Vagy nem-jegyeztem meg halkan,mire Selena elnevette magát
-Nem szerettek?!Okcsá-vágta be a flegmát,majd megfordult és elviharzott...jobban mondva elviharzott volna,ha nem ment volna neki a nyitott ablaknak
-Jól vagy?-szaladtunk oda hozzá
-Nem kell a segítségetek-mondta bandzsítva (nyilván a szédüléstől) majd óvatos léptekkel tovább állt.
-Szerinted ő van 17?-kérdezte Selena
-Úgy érted 17 emelet?-kérdeztem vissza,mire elnevettük magunkat.
-Elnézést lányok-jött oda hozzánk egy férfi-Hallom a 17-es emeletet keresitek,ami egyébként terem
-Nem mi mondtuk,hogy terem-mondtam
-Akkor nyilván az a beszívott lány-mutatott Taylorla-Adam Sandler vagyok,a művészettörténelem tanár-mutatkozott be
-Menjetek végig ezen a folyosón-mutatott maga mögé-és a legutolsó terem lesz a 17-es-mondta,majd továbbállt. Hallgattunk a tanár úrra és mint kiderült igaza volt. Bekopogtunk az ajtón majd besétáltunk
-Üljetek le-invitált egy kedves nő-még várunk pár emberre,de utána hozzá is látunk a megbeszéléshez-mondta,mi pedig leültünk. Nem telt bele 5 percbe,befutott Andy és még pár hasonló stílusú ember,majd az előző nő átvette a szót
-Sziasztok,én Jennifer Love Hewitt vagyok. Én leszek az úgymond osztályfőnökötök. Ezt a csoportot tekintsétek úgy,mint egy osztályt. Egy azon órákra fogtok járni,nyilván az órarendetek is ugyanaz
-Az órarendetek pedig itt van-mutatott a vastag papírkötetre a kezében- vegyetek le egyet és adjátok tovább.
-Mint kiderült a kurzus nem 3,hanem hat hetes lesz,ami 42 napot jelent. Természetesen szombatonként és vasárnaponként békén hagyunk titeket-mosolygott-Ahogy a lapon láthatjátok,nem egyszer lesz lyukas órátok. Ezalatt az idő alatt elhagyhatjátok az iskola területét,illetve hétfőn és kedden nem is kell bejönni,ha nem szeretnétek,hisz az első óra rögtön lyukas. Nyilván elgondolkodtatok,hogy mért van például néptánc,illetve hip-hop órátok. Ez azért,mert nyilván a karrierépítés miatt vagytok itt,ezért nem árt a hip-hop. A néptánc leadható óra,a hip-hop nem,mindenesetre szeretném,ha megtartanátok és bejárnátok,higgyétek el nagyon érdekes és csapatépítő elfoglaltság. Amúgy is,az 60 percesek,nem halálos ideig tartanak. Van kérdés?-nézett körbe.
-De ha leadható leadhatooom?-hisztizett Taylor
-Természetesen nem kötelezhetlek arra,hogy járj be,ha szeretnéd leadhatód
-Akkor jóóó. Én most megyek a dolgomra,puszcsi-mondta,majd felkelt és kisétált a teremből. Körülbelül 10 centis volt a topánkája,szóval a kisétálás egy kissé erős szó..mondjuk úgy,hogy...hm..szóval valahogy kijutott a teremből,mivel járni azt nem igen tudott a cipőben.
Miután vége lett a megbeszélésnek,elengedtek minket.
-Várj-kiabált utánam Andy
-Igen?-mosolyogtam
-Tudnál segíteni?A kezembe adták ezt a kottát,de nem tudom leolvasni rendesen
-Ez gitárkotta?-kérdeztem
-Igen-bólogatott,majd átadta a papírt én pedig gyorsan végigfutottam
-Huh,ez nem könnyű,de segíthetek. Itt a gitárod?
-Persze-mondta,majd elővette a tokjából és behangolta. Átadta nekem,én pedig elkezdtem leolvasni a kottát,majd megpróbáltam eljátszani. Az első pár ütemnél felcsillant a szemem
-Ez a Für Elise-mondtam
-Akkor nem zongorán kéne játszani?
-Drága,tudj már különbséget tenni a gitár és a zongorakotta között-mosolyogtam-Egyébként gitáron is szokták játszani a Für Elise-t.Szerintem szebb is
-Christina,jössz?-szólt az utca túloldaláról Demi
-Te mit keresel itt?-kiabáltam neki
-Gyere már!-üvöltött vissza- Damon is itt van!!
-Egy perc!-kiabáltam vissza-Nézd,Andy.-mondtam,majd a kezébe adtam a gitárt és mögé álltam,a kezével pedig lefogtam a húrokat,majd elkezdtünk játszani
-Jaa,hogy ezt így..azt meg úgy..aha..-vakargatta a végén a fejét
-Ja,így meg úgy-löktem meg kissé
-Köszi a segítséget,most már elleszek-mosolygott
-Nincs mit,de rohannom kell-mutattam a karórámra-majd találkozunk
-Ki ez a srác?-kérdezte mosolyogva Demi,mikor odaértem a kocsi elé-jól néz ki
-Ja,ez ki?-kérdezte féltékenyen Damon
-Nem ismerem,de csoporttársak vagyunk
-Egy órára jársz egy félistennel!?-csöpögött D. nyála
-Ébresztő Demi,indulnunk kell-siettette Damon,majd beszálltunk a kocsiba és elindultunk
-Hova is megyünk?-érdeklődtem
-Johnsooon's-üvöltötte Demi.
-Ez az!-mosolyogtam. A Johnson's egyébként egy faház a nem messze lévő hegyekben,ami Damon családjáé. Hétvégente le szoktunk járni bulizni oda.
-Basszus!-kaptam a számhoz
-Mi a baj?-nézett rám a visszapillantóból Damon
-Ma Travissel kéne lennem!Megígértem neki!-lettem ideges
-Nyugi,leráztam a kis buzit-legyintett
-Mi?!-akadtam ki
-Mondtam neki,hogy ma elfelejthet,mert velem leszel
-És nem gondolod,hogy erről engem is meg kellett volna kérdezned?!
-Nem,mér'?-váltott át flegmára
-Most azonnal hazaviszel!-akadtam ki
-Eszem ágában sincs-szólt vissza,majd lezárta az autót
-Damon,ez nem vicces.Ha menni akar,engedd-szállt be a vitába Demi
-Egy napot nem bírsz ki a narkós nélkül?-nézett furcsán Damon
-Az a narkós a legjobb barátom három éves korom óta-akadtam ki
-Ha vele akarsz lenni,tessék-mondta,majd leparkolt a kihalt úttest szélén-mehetsz
-Megyek is-mondtam,majd kiszálltam,Demi pedig követte a példámat és ő is becsapta az autó ajtaját. Ezután Damon elhajtott,mi pedig ott álltunk a kihalt út szélén....
