1. fejezet

Reggel már hétkor felkeltem.Ezt sokan furcsállnák,hisz nyár van,nem is beszélve arról,hogy vasárnap,de szeretek reggelente futni.Az egészben az a hátrány,hogy a birtokot nem hagyhatom el,valamint Leon velem együtt edz.Nem azért zavar,mert nem bírom,vagy ilyesmi,erről szó sincs.Inkább csak az idegesít,hogy 17 éve utánam járkálnak,holott még nem kerültem soha életveszélybe.(Feltéve,ha az nem számít annak,amikor 5 évesen majdnem kizuhantam a hintából).

-Oké,pihenhetünk-álltam meg,mikor már kellően elfáradtam

-Köszönöm,kisasszony-lihegett Leon,majd lefeküdt. Ő is kimerült.

-Már százszor elmondtam,hogy ne hívj így-forgattam a szemeimet,majd leültem mellé

-Sajnálom,de így kell,hogy hívjam

-Ez a magázás is idegesít...komolyan pont nekem kell hercegnőnek lennem?Nekem ez nem megy.Lepasszolom valakinek-vetettem fel az ötletet csillogó szemmel

-Azt nem teheted-nevetett Leon. Jaj,és azt bizonyára elfelejtettem megemlíteni,hogy a testőröm egy 23 éves kigyúrt srác. Ilyenkor szeretek a királyi család sarja lenni

-Pedig néha olyan jó lenne. 

-Megint a továbbtanulás foglalkoztat,igaz?

-Igen...anyuék nem értik meg,hogy nem szeretnék orvos lenni.Én a művészet felé hajlok-fogtam a fejemet

-Igen,tudom.És azt is,hogy értesz hozzá.De meg kell békélned.Hercegnőként nem végezhetsz akárhol

-De,ha egyszer ezt szeretném.Utálom,hogy már lassan 18 vagyok,és még mindig anyámék parancsolgatnak

-A szüleid csak jót akarnak neked!-mondta teljesen higgadtan

-Aha,persze.Inkább egy tökéletes gyereket akarnak felmutatni a sajtónak-lettem ideges,majd felálltam és elkezdtem a palota felé sétálni

-Kisasszony-kocogott utánam 

-Igeen?-kérdeztem unottan

-Ne haragudjon rám,kisasszony.Azt mondom,amit mondanom kell. Inkább menjen és beszéljen a dadusával

-Maryvel?-kérdeztem-Ez nem is rossz ötlet,köszönöm

-Szolgálatára kisasszony-mondta,majd meghajolt előttem

-Figyelj.A szüleim nem látnak,szóval nem kell úgy tenned,mintha tisztelnél-nevettem

-Én tisztelem önt!-nézett úgy,mintha épp azzal gyanusították volna meg,hogy megölt egy embert

-Rendben,megegyeztünk-néztem vissza riadtan

-Nem akartam megijeszteni .-hajtotta le a fejét

-Hidd el,a bátyámhoz képest te egy szelíd bárány vagy-nevettem

-Nathan rendes srác

-Aha,mikor alszik-nevettem,aztán elgondolkodtam-De most,hogy így mondod,igazad van. Tényleg rendes

Beszélgettünk volna tovább is,de beértünk a palotába,ahol elváltak az útjaink. Innentől Bill vigyáz rám. Ő nem szól semmit,csak lohol utánam.

-Sziasztok-köszöntem,mikor beértem a konyhába

-Kislányom,nem kell edzened-mondta anya

-De én szeretek futni-álltam ki az igazamért

-Akkor meg úgy fuss,hogy a reggeli előtt le tudj zuhanyozni-mondta ridegen apám

-Jó-mondtam duzzogva,de közben megérkezett a reggeli,így rögtön mosolyra húztam a számat.Egy jó nagy szendvicset kaptam,mellé gyümölcslét.Miután elfogyasztottuk az ételt,ismét mindenki ment a maga útjára. Én le a garázsba. Igazából az nem is garázs,hanem az én kis saját műtermem és stúdióm. Az egyik sarokban ott van a zongorám és a gitárom,a másikban pedig a rajzlapok,a ceruzák és minden egyéb,amire csak szükségem lehet.

Éppen odaültem a zongorámhoz,hogy elgyakoroljam a Für Elise-t,amikor megjelent a bátyám

-Ráérsz egy percre?-kérdezte

-Persze,mond csak

-Éjjel elmennék-suttogta úgy,hogy a testőreink ne hallják

-Vettem-mosolyogtam

-Imádlak-ölelt át,mire a fülébe súgtam,hogy :,,holnap én vagyok a soros". Csak megértően bólintott,és elment.Nathan Jenette McCurdy-val jár,és imádja őt.Gondolom vele akar lógni

-Bill..-kezdtem

-Igen?-kérdezte ridegen

-Nem akarok bunkónak tűnni,de nem lehetne itt inkább Leon?

-Azonnal idehívom,kisasszony-mondta,majd a telefonján küldött egy sms-t a kedvenc testőrömnek,aki egy percen belül le is ért hozzám,Bill pedig elment

-Hivatott,kisasszony

-Jobban szeretem,ha te vigyázol rám-mondtam mosolyogva,majd bekapcsoltam a zenelejátszómat,és felcsendült a Good Charlotte The River című száma,én pedig elkezdtem énekelni. Közben leültem az asztalhoz,és ceruzát ragadtam. Csak elkezdtem rajzolni azt,ami épp eszembe jut.Általában így csinálom,nem görcsölök azon,hogy mit is kéne a lapra firkantanom.
-Kisasszony-kezdte Leon
-Igen?
-Mit akart Nathan?Persze,nem szeretnék személyeskedni
-Semmi fontosat-legyintettem,és rajzoltam tovább
-Nina ez gyönyörű-hüledezett a testőröm,mikor meglátta egy régi rajzomat,amely egy rózsával átszúrt szívet ábrázolt

-Köszi-mosolyogtam-ezt én is szeretem
-Kicsim-sétált oda hozzánk anya-mit szólnál,ha teniszeznénk egyet?
-Az király lenne-mondtam,majd letettem a ceruzát-felmegyek átöltözni
-Rendben,de ne fuss.Ne hagyd le Leont
-Jóól van-legyintettem,majd elsétáltam a szobámig.Mikor az ajtóhoz értem,megálltam előtte és ránéztem a testőrömre
-Nyugodjon meg kisasszony,nem megyek be önnel
-Ahogy akarod-vontam vállat,majd bementem a szobába,és előkerestem a ruhámat

Mikor kész lettem,lementem a teniszpályánkra.Természetesen Leon is jött velünk,és anya testőre,Crack is ott volt.

-Kezdhetjük?-kérdezte

-Persze-mosolyogtam,és elkezdtük a  játékot,közben pedig beszélgettünk
-Anya,van ez a nyári oktatás...4 hét egy művészeti suliban-hoztam fel a témát. Nagyon tetszik annak az iskolának a képzése.A zene mellett felvehetem még a rajzórákat,és ha már ott vagyok,kipróbálnám a színészkedést is
-Kicsim,az orvosira kell figyelned
-De megcsinálom azt is-ütöttem vissza neki a labdát-ez amúgy is csak nyári oktatás..
-Nem tudom.Megbeszélem apáddal
-Remélem belemegy
-Hidd el,belefog. Beletelik egy kis időbe.Jelentkezési határidő?
-Erről is akartam veled beszélni....ha jelentkezek...álnévvel akarok,parókával.Nem szeretném,ha felismernének
-Miért?
-Csak mert nem. El tudod intézni?
-El.De mi lesz a testőrökkel?
-Ha parókában vagyok,nem kellenek-mosolyogtam
-Nem tetszik ez nekem-húzta a száját
-Nem baj-mosolyogtam tovább
-Anyaaaaa-ordított Nathan
-Igen,kicsim?
-Elmehetünk Ninával vásárolni?
-Mi?-fagytam le. Közben anya már visszaütötte a labdát amire nem figyeltem,így a fejemnek csapódott-au
-Persze,menjetek-mosolygott anya,Nathan pedig lehúzott a pályáról
-Hova megyünk?-kérdeztem tőle
-Vásárolni.
-Úgy érted...a plázába?-találgattam
-Nem,Earl bácsikánk farmjára-forgatta a szemét-szerinted?
-És úgy megyünk,mint herceg és hercegnő?
-Én nem játszok Hannah Montanat-forgatta a szemét ismét. Hát jó. Felmentem a szobámba,és felöltöztem.Egy narancs színű csipkés ruhát választottam,amit egy barna vékony öv díszített.Mellé egy fekete balerínacipőt választottam. A sminkemet halványra csináltam,a hajamat pedig kivasaltam.

Imádok vásárolni.Csak azzal van a bajom,hogy egyfolytában követnek a testőrök,az emberek pedig bámulnak.

Mikor beértünk a plázába,kissé elbizonytalanodtam. Tulajdonképpen azt sem értettem miért kellett ide jönnünk

-Mit is akarsz venni?-néztem a bátyámra

-Őszintén?Semmit.

-Most akkor feleslegesen jöttünk ide?!-akadtam ki

-Csak el akartam jönni otthonról

-Tudod mit?!Ezért az összes lányos boltot végigjárod velem-mondtam,majd megfogtam a kezét és elindultunk.Az elején hisztizett,de aztán belátta, hogy ez a minimum, hisz mégiscsak feleslegesen hozott ide.

Első sorban cipőket kerestem. Mivel hercegnő vagyok,nem vehetek fel akármit. Visszafogottat próbáltam keresni.Miközben a magassarkúkat nézegettem,megakadt a szemem egy eléggé....nos egy olyan cipellőn,ami nem épp hercegnőnek való. Fekete volt,de a tűsarka és a hátsó részén lévő szegecsek rózsaszínben pompáztak. Rögtön lefényképeztem,és küldtem egy sms-t Deminek. Amikor megtetszik valami,de nem hordhatnám,mindig megveszi helyettem Demi,én pedig kifizetem neki. A gardróbomban ugyanis van egy kis eldugott rész,amit csak kulccsal lehet kinyitni. A kulcs pedig mindig a nyakamban lóg. Mint egy nyaklánc. 

-D. veszi meg neked,ha?-suttogta Nathan,mikor meglátta az sms-t

-Mégis mi mást tehetnék?-húztam a számat

-Nina,Nathan-jött oda hozzánk Bill-Az édesanyjuk szeretné,ha hazamennének

-Egy percig se mehetünk el otthonról,ha nincsenek velünk-forgattam a szemem-menjünk

Hát igen,ez ennyi. Állandóan hazarángat minket anya, vagy apa, de mi csak lógni szeretnénk. Kicsit....átlagosan. Mintha azok lennénk. De nem engedik,hogy hazudjunk magunknak. 

-Kész az ebéd-köszöntött minket Mary,mikor beléptünk az ajtón. Szótlanul besétáltunk az ebédlőbe,és helyet foglaltunk. Apa épp akkor érkezett

-Milyen volt a pláza?-kérdezte

-Unalmas-mondtuk mindketten

Nem igazán tudunk beszélgetni mélyebben a szüleinkkel. Csak ezek a felszínes kérdések jutnak nekünk.Mindenesetre már megszoktuk.

-Elnézést,ezt fel kell vennem-néztem a telefonom kijelzőjére. Travis hívott

-Ebédelünk,lányom-nézett rám apa

-Nem venném fel,ha nem lenne fontos-mondtam,majd elsétáltam. Egyébként nem akart semmi fontosat,csak azt,hogy megyek-e ma hozzá.Természetesen nemet mondtam,hisz nem szökhetünk ki Nathannal mindketten. Egyikünk mindig itthon marad. Ezúttal pedig én vagyok a soros. 

-Ki volt az?-kérdezte anya,mikor visszaültem a helyemre

-Demi-hazudtam. Demiék családjával mindig is jóba voltak,ezért mindig azt mondom,hogy ő hív. Travist nem ismerik,az ő családja átlagos. És amilyen T. viselkedése,nem is szeretném,ha megismernék őt. Eltiltanának tőle egy életre.

-Jut eszembe-jött oda hozzánk Mary-A Lovato család ma délután jön ide. Ugye nem felejtették el?

-Jönnek Demiék?-csillant fel a szemem

-Ó,tényleg-esett kétségbe anya,majd rögtön fel is állt az asztaltól,és elment a szakácsokhoz. Gondolom muffinokat süttet.

-Nathan...mutathatok valamit?-kérdeztem a bátyámtól

-Nincs kedvem a hülyeségeidet nézegetni-forgatta a szemeit. Szegény szellemi fogyatékos,nem érti az utalást..

-Gyere már-rángattam el a szobámba

-Mi van?-kérdezte,mikor beértünk a szobába

-Bill,kimennél?-néztem a gorillámra

-Ahogy akarja,kisasszony-mondta,majd kiment

-Mi van már?!-idegeskedett Nathan

-Janette-tel találkozol?-néztem rá

-Igen.Problémád van vele?

-Nincs,de múltkor is majdnem lebuktál-forgattam a szemeimet

-Az nem az én hibám volt.

-Pontosan. Az a szőke csajodé volt. Nem kockáztathatunk-néztem rá komolyan

-Jó,majd figyelek-sóhajtott-Mi van Iannal?

-Nem tudom,egy hete nem beszéltünk. 

-Hogyhogy?

-Ők nyaralnak,én pedig dolgozom,és festek.

-Micsoda elfoglaltságok-röhögött,majd kiment a szobámból. Követtem én is,mikor megláttam Mary-t

-Mary-szólítottam le

-Igen, Nina?-mosolygott

-Anya még mindig a szakácsokkal van?

-Nem. Édesapáddal ülnek a társalgóban

-Köszönöm.-mosolyogtam,majd elindultam a szüleim után. Mikor megláttam őket, megálltam előttük,és aranyosan mosolyogtam

-Döntöttünk,igen-mondta apa rezzenéstelen arccal. A művészeti oktatásra értette. 

-És?-mosolyogtam

-Mehetsz-mondta ki

-Egy feltétellel-jött a kikötés...

-Báármit megteszek-ujjongtam

-Nem fogod kihagyni az orvosi gyakornokságot-mondta apa

-Nem fogom,ígérem-mosolyogtam.Felfutottam Nathan szobájába,és kopogás nélkül bementem,majd a nyakába ugrottam

-Mi van?-mosolygott

-Mehetek a művészeti oktatásra-ujjongtam

-Király,és Hannah Montanaként?

-Christina Grimmie,oké?!És szólhattál volna,ha tudnál jobb nevet

-Jelentkezési határidő?

-Holnap. A rendelés előtt bemegyek-mosolyogtam

-Akkor készítsd elő a parókát-kacsintott,majd kitessékelt a szobából

Amíg meg nem jött Demi,végig a parókámat fésültem.

-Na ki van itt?-lépett be a szóbába

-D-ugrottam a nyakába-megkaptad az sms-t?

-Igen,gratulálok-mosolygott

-Te nem jössz?-kérdeztem.Egy ideig ő is szeretett volna menni erre a kurzusra

-Úgy döntöttem,kihagyom. Nincs kedvem hozzá-mondta teljes komolysággal

-Ahogy gondolod. Akkor viszont segíts.Mit vegyek fel a beiratkozáshoz?

-Szerintem egy fekete farmert,és egy nem túl alkalmi inget-javasolta. Megfogadtam a tanácsát,és mindent kikészítettem.

-Várj,a cipő-keresgéltem a cuccaim között a megfelelőt.

-Melyiket keresed?-érdeklődött

-Csitt-intettem le,és tovább kutakodtam.Majd megtaláltam a keresett darabot. Egy csipkés magassarkút választottam.Ezt a darabot még tavaly vettük anyával. Nem szokott egyezni a stílusunk,de ez a cipellő mindkettőnk tetszését elnyerte

-De aranyos-vette ki a kezemből

-Az-mosolyogtam.

-Te,nem kopognak?-fordult az ajtó felé D.

-De,már egy ideje-szólt egy idegesítő hang az ajtó mögül. Az egyik goromba szakács az

-Bejöhet-mondtam,a dagadt férfi pedig bejött,és lerakott egy tálcát az asztalra. Sütemény volt rajta,és narancslé

-Kaja-csillogott D. szeme. Mit neki fogyókúra. Mindketten nekiláttunk az evésnek.

Demiék este tizenegyig maradtak,aminek Nathan nem örült,hisz tízkor akart kiszökni

-Anya,ma Nathannal alszok-kiabáltam le a szüleimnek az emeletről

-Rendben,jó éjt!-mondták szinkronban apuval,én pedig bementem N. szobájába,és bezártam az ajtót

-Elkészültél?-suttogtam a bátyámnak

-Persze,el-bólogatott,majd kimászott az ablakon

-Jó éjt-köszöntem el tőle

-Jó éjt-mosolygott

És jöhetett az egész estés unatkozás.Egy fiú szobájában,egy lánynak ellenni..hát..nem épp könnyű. Úgy döntöttem,bekapcsolom N. laptopját. Rögtön rámentem a Youtube-ra,és elkezdtem gyakorolni Bruno Marc Locked Out Of Heaven című számát,hisz egy hét múlva azt szeretném felvenni. Nem nehéz  a szám,de muszáj átnézni egyszer-kétszer. Vagy inkább ötvenszer,ugyanis egész este ezt csináltam.Amellett,hogy Facebookoztam. (Igen,most elgondolkodhattok: Egy hercegnőnek lehet facebookja?A válasz egyszerű:Nem. Nem is ,,nekem" van,hanem Christina Grimmie-nek.Anyuék nem tudják. Amiről nem tudnak,az nem is fáj nekik igaz?)

Ian:Szia :D
Christina:Szia:D

Ian:Rég beszéltünk :|

Christina: Hát igen. Milyen volt a nyaralás?

Ian:Unalmas. Milyen a gyakornokság?

Christina: Unalmas. De találd ki ki fog nyári művészeti kurzusra járni?:DDD

Ian:Nem is tudom..te?;)

Christina:Bizony:$

Ian:És...Nina, vagy Christina?:o

Christina: Christina természetesen

Ian:Én mindkettőtöket szeretlek:33

Christina:Mi is szeretünk téged:D

Ian:Mintha lenne választásotok x)

Christina: Mivel van is.:D

Ian:Holnap este?*-*

Christina: Travissel vagyok,megígértem neki. De jöhetsz te is:)

Ian: T.-vel..én?Hahahahaha,jó poén volt.Ezért szeretlek♥

Christina:Hát te tudod. :D Nem értem mi bajod vele:D

Ian:Drogozik...

Christina:Te pedig nem tudsz elszakadni a whiskey-s poharadtól..:'D

Ian:A kettő nem ugyanaz.

Christina: Á,dehogy.Végül is,amit te csinálsz az nem káros...:'DDDD

Ian:Látod?Az tök' egészséges:D

Christina:Ja,tökre az..xd

Ian:Mennem kell.Anya hív. Szia♥

Christina:Szia♥

Prológus

Sziasztok,a nevem Nina Dobrev,17 éves vagyok,és a szüleim Anglia uralkodói. Nehéz így az élet,hogy a három testőröm(Bill,Leon és Eric) mindenhová követnek. Legalább jófejek lennének..De csak Leon normális közülük. Most nyár van,és az ember azt hinné,az életem csupa móka és kacagás ebben az óriási palotában.Ez súlyos tévedés. Még a szünet alatt is tanulnom kell,valamint egy kórházba járok gyakorlatra,mivel a szüleim orvosira akarnak küldeni akaratom ellenére. Én igazából rajzolok,és művészeti suliba akarok járni a gimi után,de mintha falnak beszélnék...őket ez nem érdekli egyáltalán. Mit is mondhatnék még magamról?Énekelek.Persze nem jelentem be a szüleimnek,hogy mikor rakok fel új zenét,vagy ilyesmi.A youtube-ra töltöm fel a zenéimet,de előtte sminket cserélek,és felveszem a parókámat. A videóimban így nézek ki: 

Ám a valóságban másmilyen a külsőm: 

Afféle Hannah Montana-t kell játszanom,hogy énekelhessek is. Sajnos az élet nem mindig kegyes.. Éjjel ki szoktam szökni a barátaimhoz,bár ilyenkor is felveszem a parókámat,nehogy valaki meglásson az utcán.Nehéz kicselezni a testőröket,de általában mindig sikerül.A bátyám Nathan(18 éves) szerencsére mindig falaz nekem.
Már egy ideje (titokban..) Ian Somerhalder-vel járok,és nagyon jól megvagyunk

A két legjobb barátom: Travis Mills és Demi Lovato. Amikor kilógok otthonról,általában velük vagyok.Valamint a videóimat is az ő otthonukban veszem fel.