Két hónap telt el azóta a bizonyos vámpíros eset óta. Két hónap telt el azóta,hogy nem láttam Travist. Két hónap telt el azóta,hogy nem beszéltem Demivel,ellentétben Nathannal,ugyanis D. és N. újra jóba lettek.
A sulit nem kezdhettük el,mivel az iskolát felgyújtották. Holnap kezdődik majd az első tanítási nap.
Ezt a két hónapot konkrétan egyedül töltöttem el. Egyedül,depressziósan. Nem tudok mit kezdeni a tudattal,hogy Travis eltűnt. Minden nélküle eltöltött pillanat olyan,mintha a pokolban lennék. Sajnos tettem olyan dolgokat,amiket megbántam...
Damonnel nem békültünk ki,hivatalosan is szakítottunk. Néha napján még látjuk egymást az utcán. Óvatosan biccentünk egymásnak,majd tovább állunk. Úgy viselkedünk,mint az idegenek.
-Nina! Gyere ki a szobádból-dörömböl az ajtómon Nathan. Újabban teljesen elzárkóztam a külvilágtól,enni sem megyek ki,konkrétan a szobámban élem az életemet. Egy hónapja,hogy nem is láttam a testvéremet. Mivel én amúgy is teljesen magam alatt vagyok,annyira nem visel meg a dolog. De Nathan elég rosszul bírja.- Kérlek Nina. Gyere ki és beszélgessünk! Mi a baj? Én biztos tudok segíteni,csak gyere ki!-ekkor elcsuklott a hangja,én pedig kezdtem megtörni. A bátyám nem igazán az a sírós fajta,úgy látszik tényleg nem bírja nélkülem....
-Jó akkor leszarom,maradj ott ahol vagy!-hallom dühös hangját,majd trappolva elsétál. Nem telik bele két perc,újabb kopogás hallatszik
-Kisasszony,jöjjön ki. Ezzel megijeszti a szüleit és a testvérét- hallom Leon hangját. Két hónapja őt se láttam és azelőtt is eltaszítottam magamtól. Nem vagyok benne biztos,hogy jó az,amit most teszek,de ebben a percben nincs jobb ötletem. Illetve egy van,mégpedig az,hogy kimenjek. Ezt az ötletet gyorsan el is vetem.
Egész este benn ültem a szobámban. Egész eddig le tudtam kötni magam. Festettem,énekeltem,zongoráztam,zenét hallgattam. Most viszont ezek mind unalmasnak tűntek. Így hát halkan kinyitottam az ajtót és végigsétáltam a folyosón.
Mintha egy évezrede nem jártam volna itt. Mikor leértem a konyhába,a szakácsok már sürögtek-forogtak a konyhában,készítették elő az ebédet. Dagadtabbnak tűnnek,mint két hónappal ezelőtt. Ekkor megpillantottam Maryt. A drága dadusom ráncosabb,mint valaha. Egy-két őszhajszálat is sikerült szereznie,ez nyilván nekem köszönhető. Biccentettem neki,mire felkelt az asztaltól,de úgy tettem,mintha nem vettem volna a lapot,így Nathan szobája felé vettem az irányt. Az ajtó csukva volt,így adatott egy kis gondolkodási idő. Tudom,hogy megbántottam. Nem vall rám ez az emo viselkedés,mégis így éreztem jól magam. Mindig tudta,hogy számíthat rám,de az utóbbi időben ez nem volt így. Bizonyára ki van akadva rám,és kétlem,hogy valaha megbocsájtana. Ennek ellenére veszek egy mély lélegzetet és bekopogok az ajtón.Majd bekopogok másodszor,harmadszor és nyolcadszor is,mégsem jön válasz. Kezdtem ideges lenni,így benyitottam. Hát persze! Fejhallgató van a fején,ezért nem hallotta a kopogást. Azt se vette észre,mikor benyitottam.Halkan mögé osontam és átöleltem. Megremegett,majd felállt a számítógéptől. Dühösen nézett rám,szinte úgy,mint aki gyűlöl...
-Mi a fenét képzelsz magadról?! Így bezárkózni két hónapra..azt se tudtam mi van veled..Van fogalmad róla mennyire szar volt?-von kérdőre.Már majdnem megszólalok,ám ekkor int és tovább folytatja a monológját-Demi azt mondta elkezdtél drogozni és hülyeségeket beszélsz össze-vissza. Mi a franc van?!
-Nem drogozok-mondtam,majd elkezdtem a cipőm orrát bámulni
-Nézz rám!-ordít rám,én pedig a szemébe néztem-Akkor meg mért talált ki ilyeneket?
-Hagyjuk! Úgyse hinnél nekem!Senki se hisz nekem!-fakadtam ki
-Tehetnénk egy próbát-mondta higgadt hangon
-Nem szeretnék-jelentettem ki
-Akkor viszlát-mondta,majd az ajtó felé mutatott. Nem lepődtem meg ezen a húzását. Ha nem tudhat valamit,megsértődik. Ez annyira Nathanra vall!
Fogtam magam és kisétáltam az ajtón,majd jól becsaptam magam után. Vettem egy mély levegőt és befutottam a szobámba,majd kulcsra zártam a bejáratot.Kár volt,későn vettem észre,hogy nem vagyok egyedül
-Mit akarsz itt?-kérdezem és megpróbáltam közömbösnek tűnni
-Nyugodj meg-mondta Clarie. Most átlagosan néz ki,nem olyan retrón.Egy fehér fölső és egy farmer rövidnadrág volt rajta.
-Hol van Travis?!-kérdeztem idegesen
-Jó helyen-kacsintott-Nemsokára találkozhatsz vele
-Hogy érted,hogy nemsokára?!Most azonnal fogok vele találkozni,mivel idehozod-egy pillanatra megijedtem magamtól.Nem tudtam,hogy ilyen követelőző is tudok lenni.Mit ki nem hoz az emberből két hónapnyi depresszió
-Nagyon vicces lány vagy-nevetett,majd megragadta a két karomat és a falnak nyomott-Csak figyelmeztetnélek,hogy vámpír vagyok,ergo sokkal erősebb.Akár most megölhetnélek,szóval befogod a szádat és nem pattogsz. Mennyire voltam világos?!-kérdezte,de nem válaszoltam,ezért ,,kissé" erősen a falnak lökött (ismét...)-Azt kérdeztem:Mennyire voltam világos?!
-Teljesen-mondtam unott hangon. Ennek a szónak a hatására elengedett,én pedig elkezdtem nyújtózni
-Helyes-kacsintott,majd elkezdett a szobámban sétálgatni. A kezébe vett néhány mikrofont és a laptopot. Nem értette mik azok (legalábbis az arckifejezése ezt árulta el),így gyorsan megunta a bámészkodást.
-A helyzet az-kezdte-hogy Travis vámpír lett. Most kineveltük és holnap elengedjük a városban. Egy a gond. Vagyis az a gond csak neked gond-nézett gonoszan-Neki embervér kell,és rajta kívül csak halandók sétálnak a városban. Egy ideig még te is veszélyben vagy mellette
-Hogy érted azt,hogy egy ideig?-tettettem a hülyét,holott tudtam mi lesz a válasza
-Te is vámpír leszel
-Ugyan....vámpírok csak a mesékben léteznek-mondtam
-Igen?-kérdezte,majd kiugrott az ablakon. Öt másodperc múlva visszajött egy járókelővel.
-Vámpírok csak a mesékben léteznek mi?-mondta vadul mosolyogva,majd beleharapott a nő nyakába. Két perc sem telt el,a nő holtan esett össze,Clarie pedig csupa vér volt. A fogai tényleg vámpírfogak voltak. A szemei vérvörössé váltak,az arca pedig........mintha fekete ráncok lettek volna. Rémes volt.
Egy percig csak álltam néma csöndben,köpni-nyelni nem tudtam a látottaktól
-Kételkedsz még?
-Nem-vágtam rá egyből.
-Nos....Travis is vámpír,nemsokára te is. Milyen érzés?-kérdezte,közben pedig körbejárt és alaposan végigmért
-Mi hasznod van ebből?
-A bátyámmal létrehozunk egy országot,ami csak vámpírokból áll. Kezdetnek jó lesz ez. Később az egész világ a mienk lesz-mosolygott gonoszul,és a kísérteties kacaj sem maradt el.-Ráadásul,ha rögtön a királyi családdal és hozzátartozóikkal kezdjük,nagyobb az esélyünk. Most pedig megyek,még sok dolgom van-mondta,majd megfogta a halott nő holttestét és az ablakon át távozott.
Forgott körülöttem a világ. Nehezemre esett megemészteni a hallottakat,a látottakról nem is beszélve...Travis tényleg vámpír??De legalább él! Én vámpír leszek?Ezt nem is értem..Az országot pedig el akarják venni tőlünk. Szólnom kell valakinek!
Hirtelen felpattantam és az ajtó felé vettem az irányt,azonban egy határozott mozdulattal le is fékeztem. Mit mondhatnék?Talán,hogy: Sziasztok,Travis vámpír,mi is mind azok leszünk, az országot pedig elveszi tőlünk Clarie,a vámpírlány testvérével Joseph-vel
Már csak ez hiányozna,hogy hülyének nézzenek és elvigyenek az ideggyógyászatra.
-Lejön a kisasszony vacsorázni?-hallom Leon hangját az ajtó mögül
-Nem!-adok határozott választ,majd a testőröm besétál,maga előtt tolva egy kajásasztalt.Volt rajta minden. Cola,narancslé,szóda,víz. Láttam még sonkát,meg krikettet,rántottsajtot és húst. Összefutott a nyál a számban. Ezek mind a kedvenceim,főleg a desszert,ami mákos guba volt.
-Jó étvágyat-mosolygott Leon-Szeretnél beszélgetni?
Hirtelen elgondolkodtam. Nem hinném,hogy két hónapnyi ,,távollét'' után még mindig szeretne,legalábbis próbálkozni nem fog. Ezen kívül mi mindig jóban voltunk,sokat hülyültünk együtt. Mi gond lehet ebből?
-Aha-adtam bizonytalan választ-eszel te is?
-Én nem ehetek a vacsorádból-nevetett hitetlenül
-Megparancsolom,hogy egyél-mosolyogtam. Kicsit vonakodva,de evett ő is. Leültünk a földre (előtte leterítettem egy pokrócot),így olyan volt,mintha piknikeznénk
-Mi a baj?-kérdezte,én pedig elgondolkodtam. Talán rossz ötlet volt leültetni ide. Neki se mondhatom el,hogy mi bánt. Szeret,de nem olyan hülye,hogy ezt elhiggye. Mit tegyek? Elhallgattam és tanakodni kezdtem
-Hagyjuk.-sóhajtottam-Mi történt,amíg nem mentem ki?
-Hát Demi sokszor járt ide,mindig a bátyádhoz jött. Úgy tűnt,mint akik......-kezdte,de elhallgatott.Már majdnem továbbmondta,mikor közbeszóltam:
-Mint akik járnak?-néztem furcsán
-Valami olyasmi-vakargatta a fejét
-Ezt nem értem. Nemrég még utálták egymást-kezdtem el gondolkodni,majd ránéztem Leonra. A szeme..úgy nézett rám,mint aki tud valamit,csak nem akarja elmondani
-Tudsz valamiről?-vetettem fel
-Én,hogy tudnék mikor az ön testőre vagyok?-válaszolt kérdéssel a kérdésemre,teljesen jogosan,bár nem győzött meg
-Akárhogy.-néztem ravaszul
-Nézze.-kezdte,de félbeszakítottam:
-Ne magázz-szóltam unottan
-Rendben.Szóval-kezdett bele újra-Meglehet,hogy nemrég hallottam,mikor Demi és Nathan, Nathan szobájában,nos....jól szórakoztak-próbált utalni arra,hogy lefeküdtek. Ezt sem gondoltam volna
-Hogy mi?!-álltam fel idegesen
-Nyugodj meg-pattant fel ő is,majd magához húzott
-Nem azért vagyok dühös,mert megtörtént. Hanem mert nem mondta el egyikőjük se. -fúrtam az arcom a vállába-De akkor mért voltak összeveszve?
-Nem tudom-mondta nyugodtan,majd elkezdte simogatni a hátamat. Megnyugtató volt. Egy hónapja nem voltam ilyen közel egy emberhez sem..
-Sajnálom-szabadkoztam,mikor észhez tértem és gyorsan elengedtem
-Semmi gond-nyugtatott meg-Ha neked jólesik visszajöhetsz-tartotta a kezét ölelésre
-Nem,nem-illetődtem meg-Jól laktam
-Rendben-fogta a lapot,miszerint távozhat.Elkezdte kitolni az asztalt,de még hátrafordult-Holnap kijössz a szobából?
-Kimegyek úszni-mutattam a medence felé
-Remek-mosolygott,majd kisétált az ajtón
Éjjel csak forgolódtam és forgolódtam. Alig bírtam elaludni. Izgatott voltam,de féltem is. Végre láthatom Travist?Annyira jó lenne!Viszont ez a vámpírosdi kétségbe ejt.......mit jelentsen ez?Én,vámpír? Ezt el sem tudom képzelni...
Reggel már korán felkeltem,hogy ki tudjak menni úszni. Kinyitottam az erkélyajtót,majd kisétáltam. Mély levegőt vettem és körbenéztem. Láttam a medencét,a kis halastavat és az erdőt. Egy hónapig elzárkóztam mindettől. Utólag már megbántam,hisz felszedtem pár kilót. Viszont ez egy csodás nap arra,hogy bepótoljam a lemaradást
Gyorsan fogat mostam,majd felvettem a bikinim. Miután mindennel kész lettem kifutottam az ajtón,le földszintre. Út közben Mary megpróbált leállítani,de esélye sem volt. Kifutottam a bejáraton és már be is ugrottam a vízbe
-Nina!-ordított utánam Leon-Hányszor mondtam már,hogy várj meg!
-Bocsi-mondtam és megpróbáltam mosolyogni,ami elég nehéz volt,mivel pont a szemembe sütött a nap
-Semmi baj,ússz csak-legyintett,majd leült a medence szélére és nézte,ahogy úszok oda-vissza. Már vagy harminc hosszt lenyomtam,mikor meguntam és kiúsztam Leonhoz. A medencéből nem szálltam ki,csak előtte megálltam
-Na mi az,meguntad?-mosolygott
-Nem,csak gondoltam segíthetnél kimászni-mondtam,majd a karomat nyújtva jeleztem,hogy kisegíthet. Igen ám,de arra nem számított,hogy átverem és a vízbe rántom. Hirtelen felnevettem. Megpróbált bosszúsan nézni,de az arca sarkában látszódtak az apró mosolyráncok
-Ez bosszút követel-mondta,ravaszul mosolyogva
-Szeretnél megleckéztetni?-kérdeztem kacsintva,a dolog kétértelműségére célozgatva
-Most egy pillanatra elgondolkodtam,hogy is érted a kérdést,de rá kellett jönnöm,hogy a válasz így is úgy is igen lesz-kacsintott,majd elkezdett utánam úszni.Vissza tért a régi énünk. A medencében hülyülünk és sokat nevetünk. Utána jönnének anyuék (ha itthon lennének,de már megint elutaztak) és leordítanák Leont,hogy mégis mit képzel magáról,majd engem,hogy nem viselkedek hercegnőhöz méltóan.
-Várj,elfáradtam-nevet Leon,majd kiszáll a vízből
-Akkor jó,már én is ki vagyok-nevetek,majd a karomat nyújtom(ismét)
-Nem hiszed,hogy még egyszer bedőlök,ugye?-néz ravaszul
-Most komolyan gondolom,nem foglak berántani-néztem határozottan
-Aha,persze. Ússz a lépcsőhöz kicsi és gyere úgy ki-kacsintott
-Nemár Leon,ne hagyj cserben-néztem bociszemekkel,mire megesett rajtam a szíve és kihúzott
-Fogsz futni?-kérdezte
-Hát kéne,de nem hoztam le a futós cuccot-húztam a számat
-Még jó,hogy az öreg dadád mindenre gondol-sétált felénk mosolyogva Mary,kezében egy törülközővel és a tiszta ruhával
-Imádlak-mosolyogtam. Néha elgondolkodom,hogy jó-e,ha mindent az orrom elé raknak..
Gyorsan felhúztam a bikinire a futós cuccot,elvettem az MP4-et és befutottam az erdőbe. Leon tisztes távolból követett,amit kivételesen nem bántam,egy darabig...Aztán elgondolkodtam. Mivan,ha Travis most is figyel,csak azért nem jön elő,mert Leon a nyomomban van?!
Hirtelen megálltam,Leon pedig kérdőn nézett rám
-Nem futhatnék kicsit egyedül?-kérdeztem
-Tudod,hogy azt nem igen engedhetem meg-húzta a száját
-Tudom,de olyan jól esne-néztem rá (ismét) bociszemekkel
-Jó. Egy feltétellel:Nem térsz le az útról,és ha baj van felhívsz!
-Mivel hívjalak fel?
-Tessék,itt az egyik adóvevő-nyomta a kezembe a kütyüt.Menj és siess-engedett mogorván az utamra,én pedig elkezdtem sprintelni. Mikor utoljára néztem hátra,ő épp a földön ült és tépkedte a füvet.
Már jó ideje futhattam,mikor kezdtem feladni. Kezdtem elveszíteni a hitemet,hogy valaha láthatom Travist. Kezdtem azt hinni,hogy ez csak egy rémálom. Talán tényleg drogoztam,Travis pedig meghalt...
Ám akkor úgy éreztem,mintha valaki a hátam mögött volna. Megfordultam,hogy tudjam jók-e a megérzéseim és akkor....
