És akkor megláttam Travist,mellette pedig Josephet
-Figyelj rám,mert nincs sok időm-lép előre rögtön Joseph-Átneveltem Travist,hogy ne igyon állatvéren kívül mást,mindenesetre még figyelemre szorul.Nem kell félned mellette,de vigyázz rá!-mondta,majd el is tűnt,én pedig ott maradtam T.-vel
-Szia-köszönt félénken..Olyan,mintha kicserélték volna
-Annyira hiányoztál!-öleltem át szorosan
-Te is nekem-suttogta a fülembe,ő pedig elkezdett puszilgatni,mire felnevettem,majd hirtelen heves csókolózásba kezdtünk
-Mielőtt nagyon belemelegednénk-kuncogtam-mesélj,mi történt?
-Hát-sóhajtott,majd jelzett,hogy üljünk le. Elhelyezkedtünk(én leültem és egy fának támaszkodtam kinyújtott lábakkal,ő pedig az ölembe feküdt és megfogta a kezemet)-Igazat mond a drogbáró. Tényleg vámpír lettem.
-Úgy érzem magam,mint egy hülye mesében-nevettem
-Higgy nekem.Nem akarom megmutatni......-sóhajtott ismét
-Jó-mondtam közömbösen
-Eszembe jutott valami-mondta én pedig már oda is képzeltem a feje fölé a villanykörtét
-Mond-mosolyogtam
-Úgyis vámpírrá akarnak változtatni téged. Majd megteszem én..és elszökünk innen-mondta,majd megcsókolt
-Várj-toltam el magamtól-Mi?
-Tudom,hogy ez így egyszerre sok-próbált lenyugtatni
-Még azt sem tudom,hiszek-e ennek az egésznek egyáltalán-pattantam fel hirtelen
-Mi?Hazudnék én neked?!-kérdezi felháborodva
-Travis..-kezdtem,de eltűnt. Úgy két perc múlva kezdtem ideges lenni. Kezdtem azt hinni,hogy sose látom többé.Hogy ismét elveszítettem..
Nem sokkal később visszatért,egy mókussal a kezében. Nem szólt semmit. Hirtelen elkezdtem gondolkodni:Mit akar ezzel az állattal? Miért van nála?És egyáltalán hogy sikerült elkapnia? Ám mielőtt magamnak megválaszoltam volna a kérdést,T. mindent bebizonyított,ugyanis beleharapott a mókusba. A mókus csak sírt és sírt. Travis arca eltorzult,mint tegnap éjjel Clarié,a szeme tűzvörös lett,én pedig megijedtem. Nem kellett sok idő,T. leállt,a mókust pedig elhajította. A mókus élettelen testét....
-Ez elég bizonyíték?-kérdezte,közben pedig ,,emberibb alakot öltött". Egy pillanatig láttam a fogait...félelmetes volt és úgy teljes egészében ő is. A srác,akibe régen szerelmes voltam és amúgy legjobb barátok vagyunk,mintha eltűnt volna....
-Ne ijedj meg-mondta,majd elkezdett közeledni felém,de annyira sokkos állapotban voltam,hogy elfutottam.Úgy rohantam,mintha az életem múlna rajta.Az igazat megvallva úgy éreztem,mint aki épp élet-halál között van
Hirtelen megpillantottam Leont. Az arcom láttán nagyon megijedt és elkezdett felém futni,én pedig nem fékeztem így majdnem elestünk,de megfogott.
-Mi történt?-kérdezte ijedten
-Menjünk innen-mondtam
-De miért,mi történt?-kérdezte,miközben felemelt és gyors léptekkel elkezdett sétálni
-Semmi-mondtam egyszerűen
-Nina..találkoztál valakivel?-nézett mélyen a fejembe. Utálom,mikor így néz rám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése